Mint társak, a boldogulásunkért tisztázzuk a fogalmakat.

Először is nem üzlet ma mon. búvároktatónak lenni. Kevés jelentkezőre, nagy költség. A tényből kiindulva, hogy én aztán senkinek semmit (már), nem adok kölcsön, bérbe, sehogy. Felnőtt - tehát félig-meddig fafejű - embereket oktatni? Mind ha csak lóval imádkoznánk. Meg kérném az árát. Nem teszem, nem ér annyit.

Mikor lejön a gyerek és a haverja búvárigazolványát áztatja a sörben (sajátja nem lévén) és már merül is, akkor bizony távolabb úszom ezektől a vidám fickóktól, nehogy lássak valamit.

Másodsorban a barátomtól sem fogadom el ingyen a palacktöltést, a hajósmerülést, stb...

Pénz: amit fizetsz, olyat kapsz. Esetleg rosszabbat. 

Kétkedőknek: mikor én bele akartam kóstolni a vitorlázórepülésbe, akkor azon felül, hogy orvosi vizsga és tanfolyam, meg könyvek és vizsga, volt még, hogy önkéntesen társadalmi munkát kellett vállalni a repülőtéren, mint : telefon-, hangár-, ügyelet, kulimunkák sora, stb. Legalább ötven órát évente.

Nem adnak ingyen semmit. Az utolsó balek akit ismertem meghalt régen.