Egy V.C. Overseas nekem is régóta ott lebeg a ködösödő tekintetem előtt, de valahogy sosem vettem magamon annyi erőt, hogy más/több célokat félretettem volna érte. (Időnként sajnálom is, mivel konkrétan lemaradtam pár éve egyről, addig vacakoltam más óra beszerzésével.)

Ez valahogy annyira nem eklatáns megjelenésű, ám rendkívül praktikus darabja a márkának, hogy épp emiatt lenne jól használható, de pont ez a nem túl jellemzősége az, ami miatt az ember rendre félresöpri a kívánságlista éléről. Majdnem egy gondolatvilágbéli perpetuum mobile (tudod, hogy kell, de valami félrelöki, aztán újra előjön a kívánalma, rendre, mindig és örökké).