hát én még falba nem vertem a fejem, de volt már néhány kiborulásom. Elég racionális ember vagyok, tényleg addig nem vállalkoztam a családtervezésre, amíg adottak nem voltak a feltételek. Házasságban élek, szeretem a párom, az esküvő után anyagilag is összeszedtük már magunkat, van normális otthonunk, szóval tényleg adottak a feltételek, és nagy kudarcként éltem meg, hogy ezt a részét az életemnek nem tudom irányítani. Kb egy évig nagyon türelmes voltam, nem görcsöltünk rá, próbáltam egészségesen élni, mozogni stb, de semmi extra. aztán kiderült ez a PCO-s dolog, még ezt is jól fogadtam, bíztam az endokrinológusban, csináltam amit mondott, de a sikertelenséget egyre inkább igazságtalanságnak érzem. Szerettem volna én is két gyereket, de most már ott tartok, hogy örülnék, ha egy is összejönne.