A nővérem hegedűtanár és brácsás. Nyolc éves kora óta műveli.

Persze mi is rossz gyerekek voltunk, és állandóan bunyóztunk.

Egy ilyen alkalommal feldőlt a szék, egyenesen rá a nyitott tokjában heverő hegedűre.

Annak a fedlapja persze azonnal beszakadt szálirányban az f lyuknál, totálisan, végig.

Volt itt egy hegedűkészítő mester a közelben, elvittük hozzá nagy titokban, hogy a szüleink meg ne tudják, mert mindketten vajasfejűek voltunk a dologban.

Hát, mit ne mondjak, kiderült, hogy a bácsi csinálta azt a hangszert azelőtt vagy harminc évvel, és mikor meglátta, elsírta magát a látványon.

Megcsinálta, jó is lett, de jó sok zsebpénzünk ráment, pedig csak nevelési célzatú összeggel számolt az öreg, ebben biztos vagyok.