Majd fogja egyszer, az információáramlásnak ez az iránya:

alapkutatás -> alkalmazott kutatás -> műszaki tudomány -> szabványügy -> jogalkotás

Ez a kérdés az utóbbi harminc éveben lépett a második lépcsőfokra (http://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJM199001113220203#t=article ), és épp mostanában lép a harmadikra.

Ezzel szemben az ólom elektrokorróziójának tengernyi irodalma van, én pedig 40 körül nem tudom már neked felmondani, hogy hol olvastam, de a lényeget elmagyaráztam. Az ólomvegyületek mérgező hatása már a 70-es években is közismert volt, és az elektrokorrózió során éppen ilyen ólomsók jönnek létre. Ezek már nem szilárd fémek, amit úgy ahogy passziválnak a különböző felületi oxidok, hanem oldott ionok. Az elektrokorrózió szélsőséges esetében az egész ólomcsövet megihatod, ha feloldódik az ivóvízben. Így lyukadnak ki az ólomcsövek. Az információ, azt mondanám, trivialitás. (Olyasmi lenne hozzá egy hivatkozás, mintha egy elektrokémiai publikációt úgy kezdenénk, hogy az első bekezdésben behivatkozzuk, hogy "a chemical element, oxygen (Lavoisier, 1778)...". :)