Nem szedek semmit.A szerencsést a változásokra értettem (hogy nem sűrűn váltják egymást).

Gondolom másfél évig a gödör alján nem "szerencsés"

Egyszer voltam dokinál.

Egy fiatal srác volt, akinél ráadásul bent ült az asszisztens is.

Így kellett beszélnem arról, hogy mi nyomja  a "szívemet"

Egy fél évig szedtem valamit, már nem tudom mit, de az első hét után szörnyű volt.

Egy hétig happy voltam tőle, aztán utána éreztem magamon, hogy le vagyok lassulva.

Szinte láttam magam kívülről, és éreztem, hogy többet jobban és gyorsabban tudnék csinálni, de a gyógyszer gátol benne.

Olyan volt, mintha egy lassított felvételen néztem volna magam, és nem tudok ellene tenni.