A tulajdonosi szerkezet önmagában nem lenne gond (valójában nem volt sokkal tisztább, kevésbé cifra korábban sem a legtöbb cégnél...), inkább ott van a probléma, hogy a terület összeszűkülésével párhuzamosan az innovációs költségek elszálltak a csillagos égbe. Ma olyan költség egy aztán nem százezres-milliós szériában gyártott saját szerkezet kifejlesztése és gyártásba vitele, hogy akkor is drága luxustermék lesz belőle, ha amúgy egy Pobeda minőségű-színvonalú konstrukcióról van szó... A gépi háttér is teljesen polarizálódott - nagyon-nagyon drága, ugyanakkor nagyon termelékeny CDC berendezések kaphatók, amelyekkel gond nélkül lehet olcsón-tömegesen előállítani mondjuk fogaskerekeket, csapágylemezeket, tényleg kiváló minőségben - milliós darabszámban...
Ha viszont pár tucatról van csak szó, akkor a fajlagos költségek katasztrofálisak, marad a bérmunka, vagy az egyedi reszelgetés - amit meg a munkaerő elszállt költségei drágítanak meg...
Erről nyilván nem a gyártók tehetnek - ez egy folyamat, abban a Svájcban, ahol száz éve még szó szerint éhbérért látástól-vakulásig reszelt egy egyébként ügyes kezű, rátermett szakember - ott ma a világ egyik legfejlettebb jóléti állama van, olyan munkajogi szabályozásokkal, aminek eredményeképpen ugyanaz a szakember fajlagosan több tízszeres, akár százszoros költséggel végzi el - ugyanazt a munkát. Az eredmény nem is lehet kétséges...