Csókod bűnös íze, mint mézédes bor,

Elmém bódul tőle, vérem felforr.

Testemen kezed, mint kíváncsi vándor,

Kéjt fakaszt nyilával, az ötujjú Ámor.

 

Heves az örvény, mi magával ragad,

Érintésed nyomán, vad vágy fakad.

Ajkad hasamon, egyre lejjebb szalad,

Ölem rejtekén, nyelved gyönyört arat.

 

Szemedbe nézve, magamat látom,

Áradó sóhajom, ott úszik a szádon.

Meztelen csatánk, zaja fut a házon,

Őrület köt hozzád, ezernyi szálon.

 

Remegek,  vonaglok, vadul lihegve,

Neved fut ajkamra, kéjesen pihegve.

Tested  a testembe, mélyen temetve,

Most látok igazán,  szótlan szívedbe.

 

Lehunyom szemem,vágyammal látlak,

Gyönyör ízű csókkal, utadra bocsátlak.

Kitörő vulkánként vetsz véget e láznak,

S perzselő folyamként, magaddal rántasz.

 

Buja felhőkön, ernyedten lebegünk,

Izzadt bőrünkre, hűs  párát lehelünk.

Egymás ajkáról vad suttogást nyelünk,

Míg álmok édes habján, el nem merülünk.