Beck Ö. Fülöp az új magyar emlékérem, az önálló magyar emlékérem megteremtőjeként közismert. Eredetileg ötvösnek készült, de az Iparművészeti Iskolában Lóránfi Antalnál mintázást is tanult. „Budapesten még nem tanulhatott érmészetet, mert nem volt, aki taníthatta volna. „(In.:Káplár, 219. o.) 1893-ban ösztöndíjjal Párizsba került, ahol már a direkt éremművészettel foglalkozott. F. Ponscarme tanítványaként (a francia éremművészet megújítója) pályázott 1895-ben a millenniumi kiállítási éremre és terveivel elnyerte az I. díjat. (96-97. sz. érmek) Hazatér, Budapesten telepedik le, és bár korai művei elsősorban iparművészeti használati tárgyak, (szecessziós gyertya - és hamutartók) egyre inkább az éremművészet felé fordul. 1908-tól a régi mesterek követőjeként érmeinek negatívját saját kezűleg véste gipszbe. Azt vallotta, hogy az ideális érmésznek egyesítenie kell a szobrászt és a vésnököt. Ő az első, aki körül nem hivatalosan (nálunk az I. világháborúig hivatalosan nem tanították az éremművészetet) művésziskola alakul ki. A kortársak „csendes, műtermében ülő emberként” emlegették. 1945. január 31-én eltávozott lakásáról, és eltűnt.