Üdv sonn !

 

Egyszer láttam egyről néhány képet,de sok nem derült ki belőle a belső elrendezést tekintve.A  felvetés teljesen jogos ,mert ez a fakitermelés mellékterméke és nagy mennyiségek állnak belőle rendelkezésre.

Jó ideje már én is a kérdés megoldásán fáradozom azt hiszem el is jutottam a megoldáshoz.

A lényeg az ,hogy az aprítékot tartályban helyezzük el a kályhatesten belül.Az égés alul történik gravitációs önadagolással.Rendkívül lényeges,hogy az apríték "szemcse"szerkezete ne akadályozza a lassú vertikális mozgást .Magyarán olyan formájú és méretű fűtőanyagot kell előállítani ami nem torlódik fel.

Praktikus ,mert égés folyamán a tartály tartalma újratölthető a tűztér hőmérséklet esése nélkül.Ez addig ismételhető amíg a kívánt mennyiséget el nem égettük.

Az égés teljes folyamatában a fűtőanyag kis térfogatában jelentkezik gázképződés ezért az égési levegő jól adagolható.Az egyik neves kályhaépítő és fejlesztő szóhasználatával élve:"A tűztérgeometria állandó."

Mint korábban írtam az elképzelést kísérletek fogják megelőzni.Ennek alapja az a -már az üzemből kivont-kazán képezi ami a fenti elrendezés mintájául szolgál.

Sajna minderre még  nem volt időm ,de remélem most a hideg beköszöntével nyílik rá mód.

 

A kályha falazatául a kemence esetében jól bevált hódfarku vagy egyfülü tetőcserepet javaslom.Én ezt úgy oldottam meg ,hogy keresztben négyfelé daraboltam-így 10cm-es falvastagságot alakítottam ki .Természetesen lehet ettől több és kevesebb is.Egyfülű esetében kínálkozó lehetőség a takarások összeillesztése -minimális sárral-,így masszívabb falszerkezet hozható létre.

A legnagyobb igénybevételű helyekre természetesen célszerű samottot alkalmazni .Itt jegyzem meg az én fűtőművemben egy sincs-költségkímélés miatt.

 

http://www.kemencebence.hu/distribution/viewtopic.php?f=2&t=69&sid=b766701066ef53a73ea4fc50ea1b915d&start=160

 

Üdv Fidó mester