A szakszerviz legendáriumát azért jelentősen gyengítették az autó márkaszerviz-hálózatok. Nyilvánvaló volt, hogy sok dealer azon kereste meg az engedményekben adott pénzt, hogy 100 ezerig háromszoros áron kötelezőztetett, mert a garancia miatt úgysem vitte máshová a vevő a kocsit.

Óránál azért kicsit más a helyzet. Egy alaphangon is millió feletti értékű szerkezetnél nem sokan bízzák a véletlenre a fejlett világban. Nyilván nem egy ördöglakat egyik komplikációmentes werk szervizelése (főleg, ha az unásig ismert ETA-változatokról van szó) sem, de ezt a vevő, tudván, hogy az egyik legértékesebb személyes tárgyáról van szó, inkább kifizeti. Láttunk már példát arra, hogy ezzel egyes cégek visszaélnek, de mégis... Egy sarki órásra, ha nem ismerem, egy papír ellenében nem szívesen bízok rá egy Rolex, Patek Philippe-et, Jaeger-t, de még egy Omega-t sem. Mivel nem értek hozzá, nem tudom, milyen anyagokat használ, nem áll-e a hátsó kijáratnál a nepper, aki kicseréli a hibátlan órámat egy másikra, vagy csak a szerkezetet benne. Tudom, hogy hülyeség, de hidd el, ez dolgozik a szerencsétlenben, aki a több havi fizetésének megfelelő ékszerét otthagyja egy órásnál. Mert nem ért hozzá, nem tudja, nincs meg benne a bizalom. Nyugaton pedig ez nem is kérdés...