bi-02 Creative Commons License 2014.01.24 0 0 88011

Számomra az itt szokatlanul hivatalosnak tűnő megszólításból arra következtetek, hogy hozzászólásomat félreértette(d). Nem kívánom kétségbe vonni senkinek az emlékeit, kioktatni pedig főképpen távol áll tőlem bárkit is. Próbáltam is oldani az esetleg annak tűnő stílust, ami talán "nem jött át" - ez az én hibám.

Arra viszont mindig kínosan ügyelek, hogy amit itt leírok az tényszerű legyen, vagy kitűnjön belőle hogy az egy gyerekkori emlék. Az ominózus írás az előbbi kategória.

Jómagam is megszállot vagyok, amióta eszemet tudom érdekelnek az Ikarusok. Engem óvodába vittek ilyen buszon Dunaújvárosban, de az szürke volt és csuklós. A vezető mögötti hosszú ülésen ültünk, ahol az ablak közepén volt egy kis szögletes nyílás amin át lehetett a vezetőtől 2 Forintos jegyet venni, mert akkor már KN volt. Emlékszem arra speciális busz-szagra, amit azokon a csuklósokon éreztem, na meg a korlátokon arra a világos műanyag hosszbordás bevonatra, ami az ajtón kívüli kapaszkodókon is volt. Mindig a porszívó gégecső jut róla eszembe, pedig nem is hasonló :) Akkor én sem tudtam még, hogy 620, vagy 630-as volt-e az a busz.

 

De azóta tudom, hogy egy 620-asnak, vagy egy 630-asnak hogy kell(ett) kinéznie azokból a szempontokból, amiket leírtam. Ezek korabeli jellegralzokból, típusleírásokból megállapíthatók. Erre vártam megerősítést, hogy a korabeli valóság egybevág-e a felkutatható/megtanulható típustiszta gyári paraméterekkel. Ennyi.

Az apró részletekről szóló írásokat nagyon szeretem főleg abból a korból, amikor én még csak pelenkás, vagy az sem voltam, mert sok olyat lehet megtudni, amit utólagos kutakodással soha. Azokat csak személyes emlékekkel, amilyenek nekem csak a 260/280 típuspárról vannak...

 

Lehet, hogy kicsit offtopic voltam, de úgy éreztem, hogy helyreigazítást kell tennem. A későbbiekre vonatkozóan igérem, hogy az eddiginél is cizelláltabban fogok fogalmazni, hogy az ilyen lelki eredetű félreértések elkerülhetők legyenek. A tényeket viszont ezután is makacsul leírom.

 

Boros István