Próbáltam megérteni, amit a topic társ írt a Tissot és az Omega viszonyáról, de ez számomra továbbra is éppoly értelmezhetetlen, mint az egyszerű skodás hősködése, hogy az Octaviaja márpedig simán A4-es. Oszt ki f...szomat érdekli, hogy ugyanaz a váltó, esetleg motor van mindkettőben? Lehet, hogy még a csavarokat is egy helyen gyártották... Az egyik egy prémium modell, a másik pedig nem az. Pedig ugyanaz a motor hajtja, ugyanúgy, csak másként öltöztették őket... Durvább párhuzam a Toyota IQ, amit átalakítva árultak Austin Martinként is... Az A4 alaphangon kétszer annyiba kerül, mint a Skoda, a második példát meg inkább hagyjuk... Ez a dolog egyedül a presztízsről, esetleg a megszállottságról, a rajongásról, a hobbiról és egyéb, ár-érték vetületben nem is értelmezhető kérdésről szól.
A funkcionalitás terén pedig tök mindegy, milyen szerkezet van egy kronométer minősítésű órában, hiszen a minősítést azoknak adják, amelyek megfelelnek a szigorú feltételeknek. Szerintem ezek olyan szuper mechanikák, amelyek pontosságát az ipar egyetlen további területén sem képesek előállítani. Vannak nagyon jó precíziós szerkezetek mondjuk a gépgyártásban is, de azt egyetlen ilyennél (és most vegyük le az elektornikát, az itt nem játszik) sem láttam még, hogy napi 28 ezres fellengésszám (fordulat) mellett, ezer fajta szituációban (hőmérséklet, tartásirány, mozgás, víz stb.) éveken keresztül egy-egy másodperc, vagyis lényegében elhanyagolható napi pontatlanság mellett működjön. Egy Rolex-et, ha hiszünk az Edison utcai szervíznek, elég hét évente generál-szervízelni. Ezen kívül maximum tisztítani kell és mondjuk demágnesezni néha, illetve ellenőrizni (nem cserélni) a tömítéseit. Vagyis hét éven keresztül, állandó hordás mellett, állandóan jár, feszül a rugó, mozognak az alkatrészek és csinál az egész, rossz esetben napi 1-2 másodperc eltérést. Nyilván elmegy még ezen túl is éveket, de valahol meg kell húzni a határt... Zseniális. Jó a tudat, hogy ilyet visel az ember. Az egész eddigi történelem műszaki ismereteinek a zanzáját. A csúcs mechanikát. Nem beszélve a presztízsről, amit jelent. Hogy a hozzáértő kiszúrja, nem szól, de elteszi magában az információt, hogy a tárgyalópartnere nem egy kvarc Tissot-ban jelent meg. Nyilván százból öt embert érdekel ez, magamat is beleértve. Ezért a presztízs-faktor is korlátozott, de akkor is van. Ez vitathatatlan.
Hogy milyen szerkezetet tesznek melyik órába? Ez már tényleg csak a vájtfülűeket izgatja. Ezeknél a különbségben nyilván a presztízs-értéket kell megfizetni, nem a technikai tartalmat, de mint láttuk ez is létező, anyagiakra is lefordítható fogalom ollyannyira, hogy a piac is preferálja. Érdemes megnézni egy ETA-s Omega, IWC és egy ugyanilyen Certina, Tissot használtpiaci értékét. Vagyis emberek hajlandók többet fizetni a presztízsért - a külcsínért, mint a belbecsért. Nem beszélve a manufaktúra szerkezetekről... Vicces, hogy egyetlen Zenith El Primeroé sem közelíti meg az ebből kifejlesztett Rolex Daytonák árát... Ezek a jelenségek nem felháborítóak, ahogyan itt egyesek az előzőekben értelmezték, hanem jelenségek, amik megértése az emberi jellem megértését is nagyban segíti. Hiszen, ha a logika működne az élet más területein is, nem pedig az ilyen, teljesen emberi szempontok, akkor picit másként nézne ki a történelem, a politika, a gazdaság, a társadalom - én azt hiszem, hogy szarabb lenne...
