Alapesetben a frissgőzlövettyűknél - legalábbis a magyar mozdonyokon - két "tekerő" van, ezek a vízváltó (a szerkocsi felöli oldalán a lövettyűnek), amivel a közlekedési csőből a lövettyű házába engedjük a vizet; egy sima kúpos forgó váltó. A második a légorsó; a csordulószelep emelkedését lehet vele szabályozni, vagy teljesen lezárni.

Általában a jobb oldali lövettyűk nyomóoldalán volt a harmadik "tekerő", ami szintén egy sioma váltó, ez a tápcsövet összeköti a locsolóberendezés központi hármaselosztójával. Tehát ennek a váltónak az átállításával a lövettyű ide is táplált, lehetővé téve, hogy ha az ejektor nem működik, akkor is lehessen locsolni; illetve mivel nagyobb nyomást lehet vele előállítani, és forrób a vize, ezért akár még a mozdony mosására is fel lehetett használni a szénlocsoótömlőn keresztül.

A magyar gép-osztrák gép közötti eltéréseknél jó lenne képet látni, de gyanítható, hogy náluk nem a jobboldalira, hanem a baloldalira rakták ezt a váltót. Ennek tulajdonképpen nincs jelentősége. De ez csak tipp, biztosabban lehetne mondani talán, ha látja az ember legalább képen, ahol jól kivehető.