A horvátokkal sosem volt bajom - kivéve amikor 2 kenyér volt az autóban, és 400 kunám bánta. "Horvátországban nincs kenyér?"  Jól modták: ne fogj ki női vámost.

Másszor egy hitler-pofa túrta át a fél autót: kaját és cigarettát keresett. A végén olyan lett az arca, mint a savanyú uborka. (4 padló-tároló, 92 literes. Az volt tele 3 hétre való kajával :DDDD)

 

Letenye, magyar oldal. Csehül kérdezi tölem a magyar vámos: Mit visznek? (A tengerparttól jöttünk).  Én meg fapofával, magyarul: "Mocskos holmit, haza."   Értsd: holmit = ruhát.  Nem tudom, leesett-e neki, bámult rám egy percig, majd intett: mehetek.

 

Imádtam a kérdéseket: Hová mennek? Mit visznek?

Egyszer magyarba be (jó, mindig kérdezték!) mondom: ruhát, sört.  Megrökönyödve mondja: Ember, tudja-e, hogy azt nem szabad?!!!  Kapcsoltam, hogy a sörröl van szó, én meg neki: Az ország túlvégén meg kiviszem. Egyébként is nem eladni, meginni viszem! - Ja, az más....

   Egy évvel később ugyanez a helyzet, csak még előtte pénzt váltunk a vámossal (hiánycikk volt nála a korona). Persze így is meg kellett néznie, mert öket is figyelték.  Jó szokás szerint a csomagtér félig teli sörrel :) Belenéz: Jól felpakoltak De jól tették!

 

   Szóval mindig ugyanazok a kérdések - már tele volt vele a tökünk.  A magyar - szlovák határ koromsötét (akkor építették át).  Hol voltak?  (mondom). Az ablak nálam teljesen lehúzva, gurulok tovább a következő bódéig, az meg jön mellettem. Az asszony egyiket sem látta (sötét volt), hangosan kifakadt: Hol a picsába lettünk volna?!   A vámos meg hangosan, magának mondja: Jé, ezek meg magyarok!

 

Jó régen  egy tésztagyúró gépért verték ki a balhét. Semmi sem volt a csomagtérben, csak az (500 ft - most sem sokkal több). Péntek d.u. volt, 1500 ft büntetést akartak és 3 napig tárolják. Ezalatt Bp-n intézzük el a külker. minisztériumban a kiviteli engedélyt. Akkor visszadják.     Nagy lobogót!

 

Sok hülyeséget megéltünk, amíg határ volt....