Balfogások mindenütt előfordulnak, amúgy a BMW-nél a hivatkozott problémát egy olyan alkatrész okozza, amelynek cseréjét a gyár 150 ezrenként előírja - de erre nem szokott sor kerülni, mert 2-250 ezerig nincs ezzel semmi baj, ez után meg az autók már rendre ruppótlan x-edik tulajdonosoknál vannak (akiknek nemritkán nincs is valós képük a kocsijuk tényleges előéletéről és futásteljesítményéről), és nem hajlandók (legtöbbször nem is tudnak) több százezres karbantartásokat finanszírozni egy újonnan bőven tízmilliós árú autónál...

Amúgy tulajdonképpen így sincs köztünk vita - csak ezzel együtt úgy érzem, hogy itt nem szinoním fogalmak keverednek nagyon össze. A tartósság, a javíthatóság és a megbízhatóság átfedést ugyan mutató, de mégsem egybevágó fogalomkörök, és mondjuk pont a régi-mai autók összevetésénél nagyon tévútra visz, ha összekeverjük őket.. De még az órák világában is..Nagyon sok olyan megoldást alkalmaztak régen például a kocsiknál, amelyek nem voltak különösebben megbízhatók (magyarán elég könnyen elromlottak, de legalábbis elállítódtak - pl: megszakítós gyújtások, karburátorok), esetleg tartósak sem voltak (régi fék, lengéscsillapító megoldások, dinamók, elektromechanikus feszültségszabályozók és hasonlók), viszont alkalmasint igen könnyen, akár "terepi körülmények között" is javíthatók voltak. Az ilyen gépeket sokáig életben lehet tartani, veteránként is, sok ugyan velük a gond, de ezek orvosolhatók.

Ezzel szemben nagyon sok olyan korszerű megoldás van, aminek jelentős, a korábbiak többszörösére rúgó a várható élettartama, közben alkalmasint alig, vagy egyáltalán nem igényel karbantartást, a megbízhatósága is példás - de amikor végül szükségszerűen kimúlik, akkor alkalmasint egyáltalán nem javítható... Aki már kivénhedt, leharcolt állapotban találkozik ezekkel, az könnyen oda lyukadhat ki, hogy "régenmindenjobbvolt...", holott erről szó nincs... Nekem például legalább egy tucat éve nem romlott el egyik autóm sem, egyáltalán nem, gyakorlatilag semmi... No jó, volt defekt, meg a xenonok megjelenése előtt pár kiégett izzó - de azóta az sem. Innen nézve az mondható, hogy a korszerű új kocsik többsége 150-200 ezerig teljesen megbízható, az után persze már változhat a kép, de ez engem nem érint, mert ezek után már nem használom őket...

És így megközelítve a dolgot hihetetlen megbízhatók pl: a jó kvarcórák is. Nagyon sokszor 20-25 éves órák is gond nélkül működnek, és elemcserén túl nem igényeltek még beavatkozást. Jó eséllyel többségük százévesen is működni fog, ha a környezeti hatásoktól sikerül megóvni, akkor a mozgó alkatrész nélküli LCD kivitelek közül sok talán még évezredek múlva is.. Mégpedig javítások, restaurálás, felújítás nélkül, folyamatosan működtetve is. Viszont, ha mégis bedöglik - akkor nem lesz javítható. Valószínűleg egyáltalán nem - ha nincs eredeti, gyári pótalkatrész (ami leginkább a pár fődarab valamelyikét jelenti). Ezen a ponton viszont a mechanikus megoldás már előnyösebb, mert azt viszont lehet majd javítani. Nem biztos, hogy egyszerű, hogy a végeredmény a gyári állapotot akár csak meg tudja majd közelíteni - de működőképessé, használhatóvá lehet tenni. Ezért szeretem és favorizálom én is a mechanikus megoldásokat, főleg, mivel nagyon szeretem ezeket javítani, restaurálni is. De azt állítani, hogy ezek megbízhatóbbak, "tartósabbak" lennének? Azt nem merném....