Tor értékelő gondolataim: A futók lassan átveszik a többségi szerepet a tt-ken, izgi látni ezt a fejlődési irányt. A feladat, a rendezés, a szervezés a régi és megszokott normális. Én nagyon szeretem ezt a túrát, nálam ő az, amin a futó "karrierem" kezdete óta eddig az összesen sikerült részt vegyek. Eddig idén volt a legkönnyebben teljesíthető, szinte nem is volt méltó a nevéhez olyan gyors volt a pálya. Semmi hóvihar, vagy -10C  és hasonlók. Vittem a futós hágóvasaim, fel is tettem, de így utólag úgy gondolom nem volt sok értelme, mert a beharangozás ellenére mondhatni egyáltalán nem csúszott. A fákról lehullott zúzmara rendben ráfagyott a talajon lévő jégre és príma stabil alapot adott meredek részeken is. Az első ell.pont (tea-house) nagyon sűrű volt, szűk ennyi betóduló embernek. Ez pici negítívum. A célban most nem járt virsli ami a másik pici negatívum, de ezzel le is írtam az összeset, a többi szervezési dolog mind rendben volt. Ja, igen, szerettem, amikor felfutottunk egész Bánkútig, most ez a pár100m plusz kimaradt a pályából.

Fú, nem is tudom számszerint hányan rajtoltunk együtt futók reggel 8 kor, de egy fél óra múlva már csak öten maradtunk JB2, Hauser Tomi szlovák bringás barátom és az ő kinti haverja, illetve egy terep ultrán első bálozó magyar montis. Vezettem a sort, kontroll alatt tartva magam, cél egy Vulkánhoz hasonló terhelés volt (nagyrészt 145 körül), csak most ugye kicsit hosszabb távon. Jól ment, nem volt holtpont itt az elején, aminek örültem, mert számomra az első óra általban nehezen beindulós.

BSZKereszten már csak JB2 vel maradunk kettecskén, bár JB egész Bánkútig 1-2p re követett minket. Mondjuk én nem nézegettem hátra, de a pontokon össze-össze futottunk, amikor mi ki, akkor ő be. Nagymezőnél egy turistakerülgetésnél megbillent a bokám, ez nem esett jól, JB2 ről le is maradtam egy picinykét, de szerintem nem vette észre, hamar visszazárkóztam, szerencsére pár perc alatt rendeződött a fájdalom. Szilviéket is bedaráltuk, majd már Tarkő előttől mondhatni üres volt a pálya előttünk. JB2 vel szépen egyenletesen haladtunk. Figyeltem az új, rendezők által feltöltött track-et az órámon, így nem néztünk be semmit, illetve konstatáltuk, hogy Tarkő előtt ahol a kék kétszer is lemegy a műútról, a track a műúton megy. Másodjára úgy döntöttünk mi csak lemegyünk a jelzésre, ott az igazi.

Tamáskútnál Bigába és Tócsába botlottunk, Tócsa még elhúzott minket Völgyfőházig (Bigának eddig szólt a napi edzés). Emelkedőkön picit mindig elfutott, aztán lejtőn visszazárkóztunk, először itt éreztem, hogy kezdi érezni a szervezetem a terhelést és már nem pörög a kezdeti fordulaton, de igazi gond nem volt, csak normál fáradtság. Völgyfőház előtt Béla elcsúszott a pálya egyetlen jégfoltján így sebét nyalogatva kicsit lemaradt aztán mikor Völgyfőháznál Tócsától elköszöntem (eddig tervezte jönni) egymagam maradtam a maradék kb 15Km re. Nem zavart ez különösebben, láttam már csak egy nyom van előttem. Várkútig a szokásostól eltérően viszonylag hamar elteltek a kilik, pedig nekem általában ez a fő mumus része a pályának, itt olyan könnyű megdőlni, energiát veszteni a sok terep-hullám könnyen kicsinálja az embert. Várkúton 2 korty tea, pecsét és már nyomtam is tovább, majd kisvártatva Rudolf Istvánt is beértem (6 kor indult). Eger előtt a szőlőknél Imaróék futottak szembe, jó volt érezni, hogy már közel a civilizáció, de a gyönyörű napsütésből az ezt követő technikás meredeken ismét befutottam az itt Bp-n is már egy hete tartó ködös szürkeségbe, ez nem volt annyira felemelő. Picike sár itt a kertek alatt, de nem volt vészes, majd egy gyors lapos a célig, egy fél perces utcabenézés még a cél előtt, de ne idegeskedtem. Gondoltam hogy gyors vagyok, mert a pálya megengedte, de egyszer sem néztem hogy állok, nem akartam ezzel stresszelni magam, egyedül a pulzus és az érzéseimre hagyatkozva akartam futni, nem akartam, hogy a pb döntések kizökkentsenek a komfortból, a stabil, egyenletes futásból. Az iskolakapuban lenyomva az órát azért meglepett, hogy ötössel kezdődik (5:59 lett), ennyire azért érzésem szerint nem rohantam, de úgy látszik mégis. Bent már kész volt a tea, kenettem egy lekváros kenyeret, megittam a regeneráló poraimat, majd mentem öltözni, aztán várni az ismerős többieket. A következő órában sok-sok futó benyargalt, jó volt tapasztalni, hogy él a magyar terepultrázás télvíz idején is. Remélem jövőre ismét, de tőlem lehet rendes téli körülmény ismét, én úgy jobban szeretem. Gratulálok az eseményen részt vett futóknak, a BHMTCS-n, vagy a Téli Mátrán találkozunk!