A háború alatt az Isztrián voltunk többször. A belgrádi nagykövettel beszéltem és azt javasolta, oda lehet, érdemes, délre felejtsük el, jobb a békesség. Persze nem is akartunk harci övezetelbe menni v. azokon áthajtani. De hogy mégis a tengerre... Isztria nincs messze.

A döbbenet az volt, hogy mindenfelé gyakorlatilag a menekült lakosság tartózkodott a szállodákban. Az első látvány a rengeteg fekete száradó ruha... utána a gazdáik, közép és idősebb korú nők, meg rengeteg gyerek. Férfi kevés, inkább csak a helyiek.

Pulában délben, az út közepén szembe jött egy horvát harcos, tengeri kalóz ruhában (?), handzsárral a derekán és körülötte a serege, vagy 50-en. Hatalmas ember volt, talán emberhúst szokott reggelizni. A nép rebbent széjjel és osont, ahogy tudott, tovább. Elképesztő, a fotoaparátot inkább eldugtam a hátam mögé, mint hogy meglássák...

Alig működö kempingek, de jó sok német lakókocsi... gyenge szolgáltatások és kevés áru. Baromi olcsóság. (Később tették rá a háborús, azt hiszem 30%-ot az árakra.)

A tenger viszont mint mindig, ezzel együtt nagyon jó volt. Bebarangoltuk a félszigetet, kevés ember, békés természet. Ezeket az éveket követően épültek ki itt a medencés, felszerelt kb. olasz és spanyol mintára készült extrás nagy kempingek.

pl. Ladin Gaj>Park Umag.