[Nyúlcipőbolt Budai Trail]

 

Hát ez jó volt. Bővebben: nagyon jó.

 

Miért is jó? Nem hosszú. Idény végi kikormozós.

Sok nevező. Statisztikai mennyiségű versenyző jött össze, ezért a helyezési célom százalékossá alakult, legyen mondjuk top 10%, és hát a sűrűbb mezőny miatt remélhetőleg lesz egy kis meccselés, nem egyéni időfutam lesz.

Végül: az ezen a terepen zajló Crosskovácsi versenyt (MTB) idén beáldoztam a Kékes csúcsfutás oltárán. Plusz egy indok, hogy miért kellett neveznem erre a Telki-Nagykovácsi közötti erdőkben zajló versenyre.

 

Jól indult a program, rég nem látott sanci mester mellé parkoltam, aki épp a hideg elől kucorgott a kocsijában.

 

Na de mire is kalkuláltam.

Két és fél órát saccoltam a versenyre, félmaraton és maraton között, ennek megfelelően a pulzust is a kettő közé terveztem, max. 165 átlagra (maraton 161-163, félmaraton 168-169 nálam).

Nem szándékoztam frissítőpontokon megállni, ezért ivózsákot terveztem. De a Decathlonos ivózsákom az öltözőben elkezdett csöpögni a hátamra. Szuper. Megint elengedett valami mikroragasztás. Az előzőt is ezért cseréltem le, az kibírt egy év alatt 5-6 használatot, ez talán a felét.

Még jó,hogy egy Csanya verseny jelszava a pohármentes iroda, ezért a kulacsöv is nálam volt. No problem.

 

Rajt előtt elmentem befutni az első emelkedőt a terepig. Mondjuk ezt azért, mert sorállás volt a vécén.

 

Fekete békaemberként (nadrág, felső, kesztyű, fejpánt) szerényen jól beálltam az első sorba. Bár Csanyáék egy keresztvehúzott mikrofon dróttal próbálták nehezíteni a rajtot, de a tiszta oldalon kerültem.

Nem volt idő bemelegedni, a Telkiből kivezető utcán rögtön belecsaptunk a lecsóba egy emelkedővel. Egy kábé tízfős boly elég erősen kezdett, le is maradtam. A Strava-ról ismert Pálfy Marci és Németh Ádám is ott voltak. Velük még nem versenyeztem, hát nem is fogok, gondoltam :).

 

Gyűrtük a lankás emelkedőt, nagyon kevés sár, félperces távolságban négyen-hatan szóródtunk, elég sokáig így vonatoztunk.

Enyhén zavart, hogy voltak akik beszélgetettek, miközben nekem a legutolsó gondolatom volt a társalgás. Aztán győzött a tempó és ők is szétszakadtak pár tíz méterre.

 

Megjegyzem, elég sok dózer volt az útvonalban, igazából trailből lehetett volna több, bár ez a terep ilyen. De voltak szép deres sziklagyepes részek is, ahol az ösvény széle épp kezdett sarasodva felolvadni. Ide vissza kell jönni kirándulni a családdal, eléggé kimaradt a szórásomból ez a környék.

 

A Nagy-Szénás teteje után hirtelen elég sokan összejöttünk, remélem nem eltévedés miatt. Előztem párat, közben Németh Ádám színeit is elhagytam, szóval gondoltam, egész jó tempót futok. Aztán lezúgattunk az aszfalton Nagykovácsiba. Előttem száz méterrel ketten, de a nagy sebesség teszi, hogy mintha távolodni láttam volna őket.

Nagykovácsi főútján átkelve 13,5 km-nél frissítőpont, 1:06, hmm, nem rossz, bőven ötperces átlagon belül vagyok. A kulacsom még félig volt, csak dugókáztam. Mire elhagytam a pontot, eszembe jutott, hogy talán lassan inni kellene, mert eddig édeskeveset frissítettem.

 

Na mindegy, ha el is fogy a kulacs, hét kilit csak kibírok. Megkezdtük a mászást a Nagykovácsiból kivezető P jelzésen. Még az aszfalton szép lassan visszaelőztek vagy hárman. Az erdei részen már erősen szétszakadoztunk, meg az ösvény is kanyargott, nem volt senki sem látótávolságban.

Egyszercsak szurkoló: erdei vadűző kereplőt hallok, nem lehet akkor messze az előttem lévő! Amikor elhaladok, abbahagyja. Beletelik egy-két perc is, mire újra meghallom, szóval van előnyöm.

 

Nemsokára megjelentek a rövidtávosok. Kerülgetek, köszöntgetek „hajrá”-val, közben a P-háromszögön elértük a Nagy-Kopaszt. Innen gyakorlatilag nincs több emelkedő.

 

Fékevesztett lejtőzés következett. Hejj, a Crosskovácsin itt lihegtünk felfelé, ez itt déhá a javából, pörögjön a láb ezerrel. Tarnai pihenő, U kanyarban kilátás, zúgatás tovább lefelé.

 

21km, 1:43. frissítőpont. Itt egy párszáz méteren oda-vissza megy a mezőny, lehetne felmérni a vetélytársakat. Mire kitalálom, hogy a sűrű mezőnyből melyik rajtszám tartozik L-es versenyzőhöz, már kész is a kulacstöltés és kifutok a területről.

Valamiért úgy emlékeztem, hogy 28 km-es a táv (25,6 volt). Ennek megfelelően még nem nyomtam feljebb a rakétákat, ugyebár nem mindegy, hogy 7km vagy 4,5km van hátra.

Közben főnixmadárként feltámadva visszaelőzött egy srác, a listából nézve Kalotai Levente. Hagytam elmenni, de aztán annyira mégsem ment el, és tartottam a tempóját.

 

Innentől távolsági meccselés volt. Baromi nehéz feldolgozni, amikor a nagy nyomatás eredményeképpen 3 km alatt 3 métert sikerül hozni az előzőn :), gondolom, az előttem lévő két srác is ugyanezt érezhette.

 

Telkibe beérve már világossá vált, hogy a sorrend marad, mindjárt itt a vége, és ott is volt.

 

Kellemesen kifutottam magam ebben a gyönyörű napos időben.

---

Ízletes gulyáslevessel és kulacsba töltetett kólával zártam a versenyt. 

Ráadásul a futott idő is egész jó lett, az átlagpulzus is a tervezettre sikerült, nem volt megingás, jól zárult a kísérlet. És még a 10% is épp bejött J

 

Jó volt a szervezés, minden flottul ment. Megérte.

 

Futócipőt mindenkire!

 

(25,6km  800m szint, 2:03:49, 4:50/km, 164-es átlagp.)

 

http://www.strava.com/activities/98041565/overview

http://connect.garmin.com/activity/411049434

http://terepfutas.hu/index.php/hu/versenyek/2013/nyulcipobolt-budai-trail/eredmenyek