Nem ismerem az érintett személynév elterjedésének pontos jellemzőit az adott időszakban, mindenesetre magyar környezetben sem volt a középkorban ismeretlen, amelyet bizonyít a belőle képződött családnevek sorozata: Vid, Vida, Vidfi, Vidi, Vidó, Vidócs, Vidók, Vidos, Vidosa, Vidus. 

A név magyar Vid alapalakjából látható, hogy (dél) szláv közvetítésű, mert a szlávok közt is volt kultusza. Sőt Szent Vid kultuszközpontja Prágában volt, és ő Csehország védőszentje is. De egyben a szászok védőszentje is, amely pedig hozzátehet a németek közti felülreprezentáláshoz.

Ui. A Vitus az adminisztratív nyelvhasználatnak megfelelően latinizált névforma, amely elrejti, hogy mely nyelv szerint honosodott formát használt az illető.