"Azokból a találmányokból vagy tudományos felfedezésekből lett "valami", tehát vitték végül tényleg előbbre a fejlődést - amelyekből valaki pénzt (vagy bármilyen más előnyt, akár katonait, politikait is) tudott csinálni"

 

Most megint egymás mellett beszélünk el. :-)

Te arról beszélsz, hogy egy találmány hogyan terjedt el (egy pénzen alapuló társadalomban a pénzhaszon révén). Én meg arról, hogy magát a találmányt nem a kapzsi emberek hozták létre. Vagyis a kapzsi emberek megléte nem szűkséges és elégséges feltétele az emberi fejlődésnek.

Ha egy olyan társadalmi értékrend alakul ki, hogy magát a feltalálót jutalmazza még akkor is, ha egyébként olyan a személyisége, hogy nem vágyik meggazdagodásra (nem kapzsi), a találmány pedig bárki számára elérhető (sokan képesek hasznosítani azt), akkor a kapzsiságnak semmilyen szerepe nincs a fejlődésben.

 

"A tökéletességre törekvés - az helyes dolog. De fel kell ismeri azt is, hogy a tökéletesség nem elérhető, mi több, ez nem is baj."

Mi köze a tökéletességre való törekvésnek a "a világ mindig rossz lesz, a világ mindig igazságtalan lesz" korábbi kijelentésedhez? Mivel ez utobbi az én értelmezésem szerint egy javíthatatlan állapotra utal, ahol semmit sem lehet tenni. 

"Azt sem árt tudatosítani, hogy a szabályozástechnikában alapelv, hogy szabályozni a hibajelre tudunk - ha nincs hiba, nincs szabályozás sem..."  

 

Ezt már a nyáron egyszer végigzongoráztuk. A szabályozástechnikában a "kilengés" függ a mérés pontosságától (hibajel) és a szabályozás minőségétől.

Hiába jó a mérés (kis hiba), ha rossz a szabályozókör. És fordítva, hiába jó a szabályozókör, ha pontatlan a mérés (nagy hibajel). A szabályozástechnika rengeteget fejlődőtt az elmúlt évtizedekben. Ami ma még hibajelnek számít, az 5 évtizeddel ezelőtt mérhetetlennek számított sok esetben (nulla hibajel).

A közgazdaságtudományban meglátásom szerint mint a méréssel, mint a szabályozó körrel nagy bajok vannak, hogy a hasonlatodnál maradjunk.

 

"Nem gondolnám, hogy ezen problémákra a közgazdaságtannak kellene megoldást kínálnia, ez igazándiból politikai kérdés."

Szerintem meg közgazdaságtudományi. Csak egy példa: a Versenyhivatal létrehozása ugyan politikai döntés eredménye, de a közgazdaságtudomány jött rá a szükségességére és hasznosságára.

 

"A mélyszegénységet egyébként egy pillanat alatt fel lehetne számolni - csak akkor azonnal megszűnne még az olyan viszonylagos jómód is, mint amiben mondjuk te élsz, és egy üzbég paraszt életszínvonala jutna a világon mindenkinek... "

A mélyszegénységet olyan rendszerhibák okozzák, mint a kamat megléte. Hangsúlyozom, nem a bankok ellen beszélek, hanem egy rendszerhibáról. Nem tudom, milyen lenne egy olyan gazdaság, amiben nem lenne kamat, mert egyelőre még az én hitrendszerem korlátai között sem vagyok képes elképzelni. Csak arra jöttem rá, hogy a kamat megléte állandó pénztranszfert jelent a szegényektől a gazdagok felé, így a szegények egyre szegényebbekké, míg a gazdagok egyre gazdagabbakká válnak. Ráadásul a gazdagok száma is csökkene - vagyis a pénzmennyiség egyre kevesebb ember kezében összpontosulna. Ha egy görbén ábrázolnánk, akkor ez olyan, mintha egy az origon áthaladó parabolikus görbe lenne, ami egyre inkább nyúlna az x tengely pozitív irányába (vagyis egyre nagyobb tömegnek lenne egyre kevesebb pénze). Ez magyarázza a középosztály elszegényedését is. És nem arról van szó, hogy "gonosz bankárok", meg "árnyék világkormány", hanem egy rendszerhiba. Van aki felismerte (most nem magamra gondolok, én egy német közgazdász előadásában hallottam erről még 2008 után), a többség azonban még nem.

 

"másfelől (és ez szerintem még sokkal-sokkal fontosabb kritérium) a túlnépesedés megállítása és visszafordítása, mert ha az emberiség nagyobb tempóban népesedik, mint ahogy a gazdaság fejlődni tud, akkor csak nőni és nőni fog a nyomor elkerülhetetlenül"

Ebben egyetértünk. Éppen ezért nem arra kellene szocializálni a mélyszegénységben előket, hogy segélyeket osztogatunk ingyen nekik, hanem megtanítani megállni a saját lábukon. Mert előbbi esetben a kúlturális hagyományok miatt a nők továbbra is elnyomottak lesznek, fogamzásgátlás nuku, gyerekszülés meg halomra és egyetlen életcéljuk, hogy mikor érkezik a következő segélyszállítmány.

A túlnépesedés a női emancipáció terjedésével automatiksan megoldódik (fejlett országokban ez már megoldodott, míg Kínában is).