A Holdfény szonáta születése

 

Az anekdota szerint Beethoven szívesen töltötte az időt a szabadban, gyakran művei is itt íródtak. A századforduló környékén, egy nyáresti séta alkalmával, magába roskadva, elmerengve gondolt tragikus hallásromlására, az élet múlandóságára. Az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta. Fejében egy alig körvonalazódó dallam motoszkált, mély hangok kavarogtak, helyüket keresték a még meg sem született műben. Ekkor egy vak asszony lépett a zeneszerzőhöz és fennhangon kiabált: - Mindent megadnék, hogy láthassam a holdfényt! Beethoven alig hallotta az asszony szavait, de megérezte elszántságát, látta a kétségbeesett, fénytelen szemeket. Ha nehezen is, de leolvasta szájáról a szavakat. Ebben a pillanatban gondolatai lázasan csapongani kezdtek, keresve az iménti dallamokat, futamokat. Fantáziája szárnyalt, belső hallása felerősödött, lelki szemei előtt megjelent a mű, amely oly lágyan hullámzik, mint ahogy a telihold fénye megcsillan a víztükrön. Aztán szinte hallotta a gyászhuszárok lépteit az éjszakai sötétségben, amint súlyos koporsót cipelnek vállukon, fájdalmas akkordokat szülve a szerző lelkében. Elképzelte újra és újra a Hold útját, a fények játékát, amely lassan oldani engedte addig szűnni nem akaró komorságát. Izgatottan vetette papírra a megálmodottat, míg egybefüggő, csodaszép szonátává formálódott, amely éppen úgy ringatja hallgatóját, ahogy a Hold simogatja az elcsöndesült természetet.

Az asszonyra emlékezve a mű a Holdfény szonáta címet kapta. (Opus 27, no. 2: Zongoraszonáta No. 14 cisz-moll „Sonata quasi una fantasia” „Holdfény” 1801.)

Több mint húsz év múlva Beethoven megalkotta a IX. szimfóniát, melyben - a szimfóniáknál szokatlanul- helyet kaptak a szólisták és a kórus, hogy életre kelhessen az Örömóda. A zenemű bemutatására 1824. május 7-én a Kärtnertor színházban került sor. A közönség kitörő lelkesedéssel, ovációval fogadta az előadást, melyből a háttal álló, akkor már teljesen süket Beethoven semmit sem érzékelt. Ekkor Carolina Unger (alt szólista) az ujjongó publikum felé fordította a szerzőt, így Beethoven láthatta az őt felállva üdvözlő lelkes tömeget. Meghajlással köszönte meg az ünneplést.

 

Grafologi@/facebook

 

Beethoven- Holdfény szonáta