Vasas: Már az Árpád-korban adatolt magyar személynév: [1132] Vosos, 1138/1321: Wosas, Wosos, stb. Ilyen módon a mai családnév képzőtlen apanév is lehet ebből a régi személynévből. A régi személynév persze vélhetően foglalkozásnévi eredetű.
Ahogy a mai vezetéknév a régi személynévtől független új alakulat, foglalkozásnév lehet. A foglalkozásnév motivációjára Kázmér Mikós az alábbiakat említi: ’vassal kereskedő’, ’vascipót előállító’, illetve ’vasas (páncélos) katona’, Hajdú Mihály pedig: ’vasbányász’, ’vaskohász’, ’vasárus’, ’vasverő, kovács’.
Leskó: Vö. lengyel Leszko, illetve szlovák Leško, ukrán Лешко (Lesko) családnevek. Ez a szláv Lest-, Lest- kezdetű (< ószláv *lьstь 'csel stb.') összetett személynevek önállósult Lech rövidülésének -ko kicsinyítő képzős származéka.
Ezek a nevek elsősorban a lengyelek körében népszerűek. A lengyelek mitikus ősét is Lech-nek nevezik, és Leszko (vagy Lestek, Leszek) néven több legendás lengyel fejedelmet (uralkodót) is említenek a középkori lengyel krónikák: http://pl.wikipedia.org/wiki/Legendarni_w%C5%82adcy_Polski
> Ha jól értettem, az átvett magyar Pál névből képződött. Ez is gondolatébresztő, mert ahhoz képest viszonylag elterjedt a szlovákok-lengyelek között.
Ebben nincs különösebb csodálni való. A középkori magyar névtárak tele vannak idegen eredetű személynevekkel. A szomszédoknál ugyanez a helyzet. Ugyanakkor a középkorban (is) szokásban volt a személynevek szótagos rövidülése, amelynek egyik gyakori típusa a CVC (mássalhangzó-magánhangzó-mássalhangzó). A magyar Pál alak ezt a mintát követi, és a szlávoknak is „kapóra jöhetett” a szlovák Pavol ~Pavel, lengyel Paweł rövid formájaként, amelyből nehéz CVC formájú alakot képezni. Olyannyira, hogy ezen a Pal- névtövön nem is éreznek semmi idegenséget. Sőt a Paľo név önálló szlovák fejlemény, és a magyaros tőformától csak az ľ hang lágysága különbözteti meg.
