A legtöbb helyen már lezajlottak a különböző járási illetve falusi szintű nyúlkiállítások. Az ország egyes részein apróállatkiállítások keretén belül prezeltálják a nyulakat. Most én ezeknek a bemutatóknak a színvonaláról szeretnénk néhány gondolatot a kedves fórumozók elé tárni. Megosztani egy picit más megvilágításban a témát. Olyanban, melyet talán mindenki tud, beszélnek is róla, de mégsem történik előrelépés. A járási illetve a kerületi avagy az országos szintet öngyilkosság lenne összehasonlítani. Az olyan lenne, mintha körtét az almával hasonlítanánk, noha mindkettő gyümölcs. Én most nagy általánosságban szeretnék néhány észrevételt közreadni. Talán ott kezdeném, hogy egy kiállítás színvonala nagyban függ a tenyésztett állat minőségétől, jellegétől és a tenyésztő magas szintű ismeretétől. Ha ez a három tényező jelen van, és a bemutatott állatok nagy részét ilyen háttérrel „gyártották”, akkor már beszélhetünk jó színvonalú, tartalmas, esztétikai élményt nyújtó kiállításról. Sajnos ez egyes helyeken messziről nem mondható el. És most nem szeretnék keserű szájízt előidézni, de ha nem mérjük fel, hogy hol állunk a kiállítások tekintetében, akkor nemhogy előbbrelépés nem lesz, hanem még jobban a nyúltenyésztés mocsarába süllyedünk. Miről is van szó ? Számtalan esetben tapasztaltuk, hogy a kiállítás színvonalára nem méltó nyulak kerültek a ketrecekbe. És most itt nem egyedi esetekről van szó. A legnagyobb meglepetésem az volt, hogy ezek a nyulak bírálat alá is kerültek. Holott értelemszerűen ki kellett volna zárni őket a versenyből. És most figyeljetek, ezek az egyedek még jó értékeket, néhány esetben magas pontszámot is kaptak. Na az a minimális, hogy megkérdőjelezzem a pontozóbíró makulátlanságát. Persze gyorsan leszögezzük tisztelet a kivételnek, amiről konkrétan itt nem beszélhetünk . De ilyenek is vannak ! Ragozzam tovább a dolgokat: Tegyük fel, hogy az a személy, aki a kiállításra nem alkalmas nyulát, ez a pontozó magas pontszámmal „jutalmazta”. Vajon ő tisztába van azzal, milyen borovaélen táncol? Megtörtént az is, hogy ilyen tenyésztő, akit mesterségesen „felajnároztak”, vérszemet kapva benevezett az országos versenyre. Természetesen jól lebőgőtt. Ma már nem is tenyésztő. Tehát ilyen értelemben a pontozóbíró elérte a „célját”. De számos más eset van. Haver nyulát fel kell pontozni. Ő mindig 96 pontot kapott. Adjunk neki fajtagyőztes címet, mert még sohasem nyert. Ugye ismerősek ezek a szavak. Legtöbb esetben a kívánságok teljesülnek is. Egy baráti gesztus, jó ismeret, netán más dolgok is közrejátszanak abban, hogy a bíráló magasabb pontokban gondolkodjon. De csak járási és falusi szinten. Mert, ha ezek a tenyésztők kilépnek az országos megmérettetésre, rendszerint nagy pofonokkal jönnek haza, és legtöbbjük egy életre kiábrándul a nyúltenyésztésből. Remélem érzitek, hol a hiba. Jó lenne, ha felébrednének azok a tenyésztők, akik már hosszú ideje így zsebelik be a különböző díjakat, jó lenne, ha egy kis önvizsgálatot tartanának, tükörbe néznének és bevallanák a színtiszta igazságot, azt ugyanis, hogy ismeret, alázatos hozzállás, és genetika pontos ismerete nélkül nincs hosszútávú, sikeres és eredményes nyúltenyésztés.