A C csoportos időszakról/Frentzen vs Schumi vs Wendlinger 

 

"Sokan most azt mondják, Heinz-Harald volt a jobb akkor, de ez nem igaz. Ő beült az autóba, azonnal gyors is volt, de ennyi, ráadásul eléggé magának való volt. Már akkor is Michael volt az, aki amikor kiszállt az autóból, azonnal szinte teljeskörű tájékoztatást  adott, szinte mintha zsebrevágta volna a pályát, mi mérnökök alig győztük jegyzetelni. Fantasztikus volt."

(Hans Gruber, egykori Mercedes csapattag)

 

 

ill. egy hosszabb:

 

Ross Brawn a múltról, jelenrõl és jövõrõl

http://mschumacher.formula.hu/brawn07.htm

 

1990-ben Brawn a C-csoportos sportautó világbajnokságban dolgozott a Jaguar fõmérnökeként.

 

 

"Két dolog történt abban a szezonban. Az egyik az volt, hogy felfigyeltünk egy Michael Schumacher nevû versenyzõre. A másik az, hogy Tom (Walkinshaw) elhatározta, hogy 1991-ben vagy 1992-ben megveszi a Benettont.

Schumacher volt az egyetlen srác, aki meg tudta nehezíteni a dolgunkat a sportautósoknál. Ott volt nekik (a rivális Mercedesnek - a ford.) Heinz-Harald Frentzen, ott volt Karl Wendlinger, Jochan Mass és néhány más srác, de mi csak tõle tartottunk.

 

Kiemelkedõ volt, mivel finom volt a vezetési stílusa, kevesebb üzemanyagot használt fel, mint a többiek és gyorsabb volt. Amit nem értettem az, hogy miért nem õt ültették mindig az autóba. Volt valami demokratikus megállapodás a csapatban, amelynek értelmében a három etapból csak egyen vezetett õ.

 

Számunkra megkönnyebbülést jelentett, hogy nem vezetett olyan sokat.

Tehát amikor bekerültünk a Forma-1-be Tom megpróbálta megszerezni Schumachert. Ha rajtunk múlt volna, akkor nem engedtük volna azt az egy versenyt sem a Jordannel. Eddie nem volt meggyõzve és nem adott neki szerzõdést, így Tom - aki elég agresszív volt ezekben a dolgokban - azonnal elhappolta elõle."

 

Schumacherrõl

 

"Kezdettõl fogva nagyon nyilvánvaló volt, hogy különleges. Amikor az emberek Michael képességeirõl kérdeznek az elsõ, amit meglátsz az a ritka tehetség, a gyorsaság - amelyet úgy tûnt mindenféle erõlködés nélkül képes kihozni.

Úgy gondolom, hogy ez nagyban köszönhetõ volt a karakterének és annak a tréningnek, amit a Mercedestõl kapott. Végigment a versenyzõiskolájukon, ami jó kiinduló pont volt és sajnálatos, hogy már nincs ilyen.

 

Rettentõen elszánt volt, egy ritka tehetséggel rendelkezett és nagyon szenvedélyes volt a Forma-1 csapatsport jellege iránt. Olyan srác volt, aki imádott nyerni, de fõleg imádott csapatban nyerni. Különösen az jelentett számára nagy elégedettséget, ha egy csoport részeként nyert. Mindezt tedd össze - emiatt volt annyira különleges. Ha csak egyetlen dolgot is elvennénk ebbõl, akkor már nem lett volna komplett a csomag.

 

Az idõk során változott az idõ és az elszántság, amit a Michaelre nehezedõ nyomás igényelt, de sosem változott a vezetés iránti szenvedélye. Tudom, hogy akkor is szívesen versenyzett volna, ha csak egy töredékét kapta volna annak a pénznek, amit keresett. A pénz sosem volt lényeg, csak egy kellemes bónusz. A menedzsere erõs tárgyalópartner volt, de Michael számára a versenyzés jelentette a szenvedélyt.

Gyakran mondtam, hogy bármikor felhívhattam és azt mondhattam neki: "Nézd Michael, felmerült itt valami és szükségünk lenne arra, hogy holnap tesztelj." Azonnal mindent eldobott és ott termett. Sosem kérdõjelezte meg. Sõt, tudhattad, hogy tulajdonképpen örül annak, hogy valami nem tervezett dolgot csinálhat és vezetheti az autót. És ez sajnos nem túl gyakori a Forma-1-es pilóták között. Néhányan csak nyafognak, hátra kell tekerned a karjukat és elmagyarázni nekik, hogy miért is van szükséged rájuk. Ami nagyon meglepõ, ha figyelembe vesszük milyen nagy a verseny a Forma-1-ben."

 

Miért nem kedvelte a sajtó Schumachert?

 

"Õ volt a Vörös Báró. Van Michaelnek egy kemény, szigorú oldala, amely bizonyos értelemben a védekezõ mechanizmusa és az õ módszere arra, hogy megbirkózzon a sport bizonyos aspektusaival.

 

Tulajdonképpen sosem panaszkodott egy másik versenyzõ pályán tanúsított viselkedésére. Az volt a véleménye, hogy ez egy kemény üzlet, ahol mindent bele kell adnod és egy centit sem szabad átengedned másnak. Eszerint versenyzett és néha eközben átlépte a határt. Tudta, hogy átlépte és sosem beszéltünk errõl vele, mert nem kellett. Tudta, hogy ilyenkor a versenyszelleme túlságosan elragadta.

 

De nem is lehetett volna másképp, mert ez hozzátartozott a sráchoz - és éppen ezért volt olyan különleges. Úgyhogy együtt kellett élned ezekkel a ritka alkalmakkal, amikor a dolgok nem alakultak olyan jól, mint szeretted volna, mert ez hozzátartozott a teljes csomaghoz. De ez egy reakció volt a részérõl. Annyira versenyképes volt, annyira elkötelezett saját maga és a körülötte lévõ csapat iránt. Annyira akart nyerni, hogy néha reflexbõl reagált."