„1986-tól 1989-ig volt az idegenforgalmi szezonban, a Siófokra beérkező 109-es vagy 424-es által vontatott vonatok utasait a "kisnosztalgiák' vitték tovább, amiket a 1026-os vagy a 7111-es vontatott.”

Eléggé jelen voltam abban az időben Siófoktól Fonyódig (Szemesen van a nyári bázisunk, onnan jártam „hangozni”), de Siófokon egyik géppel sem találkoztam. Amiről dokumentum is van, az a 1026-os szereplése Fonyódon '89 augusztusában, onnan járt Lengyeltótiba, legtöbbször gépmenetben, de alkalmanként egy db kocsit is ráakasztottak a közforgalomból. Elég sok baj is volt a géppel. 86-88-ban nem találkoztam vele, a 7111-re a dél-balatoni vonalon pedig egyáltalán nem emlékszem - ami persze nem jelenti azt, hogy ő ott nem fordulhatott elő.

Arra is emlékszem, hogy a1026-ost „tiszteletbeli mozdonyvezető képzésre” állították be (ehhez szórólapokat is terjesztettek, nekem is volt). Elsősorban a német turistákat vették célba, mert akkor dömping volt belőlük. Mégis alig volt jelentkező. Nem jött a remélt bevétel, volt is fejvakarás. A fonyódi állomáson a vasutas kollégák - élükön nem mással, mint Balázs Józsival - az erről folytatott beszélgetéseink során valahogy kiderült, hogy tudok németül. Ennek következménye az lett, hogy hosszas erőfeszítéssel rábeszéltek, hogy - ha már van nálam - mondjak „valami” német reklámszöveget magnóra. Mivel a reklámszakmában „nem igazán” vagyok otthon, nehezen adtam be a derekam. Hogy aztán mégis összejött, azon magam csodálkoztam a legjobban, de a kollégák sem kevésbé. Az így "becserkészett" ügyfelek számát ugyan sose tudtam meg, mindenesetre a fonyódi hangosbemondóból ezután a szezon végéig naponta többször az én hangomat hallhatta az utazóközönség. (Így támogattam már akkor is a nosztalgiaüzemet… :) )

Ekkor még igazi formámban voltam, fő közlekedési eszközöm a kerékpár volt. A vasutas kollégákat a nyelvi mutatvány után azzal is elkápráztattam, hogy a mozdonnyal egy időben indultam Fonyódról és egyszerre érkeztem vele Lengyeltótiba. A mozdony személyzete ezután azt gondolhatta, hogy a nagy hajtásban bizonyára elfáradtam, ezért ők beszéltek rá, hogy visszafelé jöjjek velük a gépen, ahova a biciklit is felvették.

Nagy idők voltak…