Béla bácsi számomra is tekintély, de ezzel együtt az a szemlélet amivel ő dolgozik nem lehet alapja egy fenntartható agrárvállalkozásnak.

"Tegyük fel, hogy van egy ..."

Jó, teggyük fel. Mondjuk, hogy legyen egy ilyen termelő... de ez a termelő nem a Béla bácsi. Az ő története nem így kezdődött és nem így folytatódott. Én még emlékszem a 90-es évek végére és 2000-es évek elejére. Akkoriban még  nem volt a Béla bácsi 5 évjárattal lemaradva, hanem pont ahogy manapság a piacra termelő gazdák t9bbsége a három évjárattal korábbi borai forgalomban voltak. Nézz vissza a boros topikban... 2000-ben a 97-es borait dícsérték, 99-ben a 96-osait és így tovább. Tény, hogy Béla bácsi tovább tart nagy hordóban mint mondjuk mi, de az, hogy műanyag tartályban áll a kész bora plusz két évet az nála egy aránylag új dolog.... ahogy az is, hogy a Bortársaságnál szépen lassan kilistázták a Fekete borokat, ahogy az történt vele korábban más kereskedőkkel is.

Tudom, hogy köcsögül hangzik, meg ünneprontó tapló vagyok, de az, hogy valaki szimpatikus, aranyos öreg bácsi és isteniek a borai meg az egész történet körülötte meseszép, az egy dolog... az, hogy ebből mennyi igaz és hogy az egész gazdaságilag életképes-e, vagyis érdemes-e példaképnek az meg egy másik. Hangsúlyozom, Fekete Béla egy fantasztikus ember a borai pedig nagyon jók... de valamiért, és azt én sem tudom, hogy miért nem igaz az, hogy  "a dolog bejön, a népek ámulnak" ... gazdaságilag nagyon nem jön be és évről évre szűkül a piaca.

Az mondjuk fix, hogy iszonytatóan nagy ostobaság volt a saját jól felépített márkáját azzal rongálnia, hogy évek óta hangosan árulja a birtokát... hogyan higgye el a fogyasztó az elkötelezettségét és a termőhelyért való rajongását, ha a szép szavak mögött már pakolja a gazda a böröndjét? Szerintem a legtöbbet ezzel ártott a saját kereskedlmének.