Hasonló, amikor tavasz környékén felhívott valami majom, hogy tudassa velem, a Zepter valamilyen baromi jelentős évfordulóját.

De ahogy az előadta, az a rutinos, sima modorú, hölgyek számára talán csiklórezgető férfihang, kissé foghegyről, ugyanakkor kicsit bizalmasan, a Zeptert olyan hangsúllyal ejtve, mintha azt mondaná, hogy A Mercedes, vagy A Microsoft, amit nekem nyilván ismerni kell, hiszen mindenki ismeri.

A cég eseményeit pedig nyilván úgy követem, mint más a Forma 1 istállók dolgait, csak hát azért mégis figyelmeztet diszkréten, hátha véletlenül kiment a fejemből, ez a sorsfordító évforduló.

Hirtelen annyi gondolat kavargott a fejemben, vajon mit is válaszoljak?

- És?
- Mija tököm az a cepter?
- Téged amúgy ki kérdezett, buzi hangú majom?
- Elfogytak a becsapható nyugdíjasok, most épp nálam próbálkozol be?
- Te engem hülyének nézel, barom?

Azután valahogy erőt vettem magamon, elmagyaráztam neki, hogy nagyon el van tévedve, húzzon a francba.