Mosphero
2013.10.22
|
|
0 0
893
|
Berzsenyi Dániel
A reggel
Nézd, a napnak derülő sugára Mint ébreszti a természetet, Mint önt új bájt a virág fodrára, S mint zendíti a zöld ligetet.
Nézd, új öröm s újult életerő Száll hegyekre, száll most völgyekre, Csak az örök homályban heverő Bagoly siet bús rejtekekre.
Nem mosolyog néki a szép reggel, Sem az élet harmóniája: Kedvesb néki a szomorú éjjel, Mint az egek dicső pompája.
Igy van minden! változhatlan renddel Ki van szabva éltünk pályája; Egyik rokon a félistenekkel: A másiknak por a hazája.
A rablelkek örök setétségben Bolyongnak a denevérekkel: Nem nézhetnek a dicső napfénybe Örök éjhez szokott szemekkel.
A nagy lélek önként az aetherben Héjáztatja szabad szárnyait, Nem tartja itt fojtva porkötélben Az égi tűz nemes lángjait.
Nem tébolyog gót épületeken Az éjjeli vak madarakkal: Feljebb evez a nagy Álpeseken A nap felé uszó sasokkal.
|
|