Valahogy a mai nap elért hozzám annak valamilyen szintű felismerése , amit a Satguruk folyamatosan hajtogatnak : csak a jelen pillanat a valós , mindig csak az létezik és a mult csak az emlékekben létezik , a jövőt pedig ennek alapján gondoljuk el.Tegyük fel , hogy időnként , tudatosan létezek  a pillanatban.(A vicc az , hogy valójában mindig ott vagyunk:))

Szóval mit ér valaki azzal az életében , ha időnként a pillanatra koncentrál és azt teszi megfigyelés alá ? A hétköznapi ember számára mi ennek a haszna ?

Miért jó a "pillanatra" figyelni ? Én semmi különöset nem érzek ebben , egyszerűen csak azt érzem , hogy tudatos létező vagyok , aki egyszerűen csak létezik.Viszont a tudatom nem csak a nagy semmiben van , hanem össze van kötve a testemmel , ami egy bizonyos összefüggésrendszerben benne helyezkedik az univerzumban.Törvényeknek van alávetve.

Nem érzem azt , hogy ez a tudat , amit tapasztalok az valamiféle külön létező lenne , szerintem ez az agyműködésünk összeségének nagy illúziója.

Szerinted miért jó a pillanatban időzni ?