A történetem ott kezdődik, hogy a kaptam egy  nem igazán tökéletes Mr eredményt. Édesanyám hallott a Vargha Metodikáról és mondta hogy szeretné ha elmennénk oda. Rendben rábólintottam, nem igazán hittem ebben, nem igazán győződtem meg róla hogy nekem pont erre lesz szükségem, kétségbe esett voltam és nem tudtam a rossz eredmény után hogyan tovább. Voltam már kórházban tudtam milyen az egészségügy, tudtam milyen lesz főiskola mellett ezt így végig csinálni. Április 26-án léptünk be még akkor a király utcai épületbe, mindenki kedvesen fogadott, aranyos volt és segítőkész. A kivizsgálás menete egy néni ül az íróasztal mögött és próbálja elmagyarázni miről szól ez az egész. Egy idő után megjelenik egy szőkeség, leül velem szemben és elkezdte nyomkodni a talpam. Még egyszer kijelentem amikor beléptem ide nem hittem ezt el. De amikor a velem szemben ülő hölgy kérdezett 3 olyan dolgot amiről az édesanyámnak sem beszéltem, akkor azt mondtam hogy igen most már elhiszem és kell az ő segítségük is ahhoz hogy én meggyógyuljak. A kezelések, a kivizsgálás, a felülvizsgálat ára nem olcsó, a vitaminok ára nem olcsó az egészséges étkezés szintén nem, az egész étrend és napi rend  rendkívül nagy önfegyelmet követel de mindenre képesnek kell lenned az egészséged és a szeretteidért.  Az egészségügyi állapotomról egy kicsit bővebben volt egy toxoplasma fertőzésem, majd baloldali hallásromlás, fülzúgás a baloldalon, majd 5 db gyulladási góc az agyamban a végső diagnosztika alapján  Sclerosis multiplex 23 évesen, főiskolásként. A főorvosom teljes mértékben elutasította hogy a toxoplasma miatt lennének a gyulladási gócok, biztos hogy SM.
A helyzet az, hogy amikor jött a rossz eredményem az immunrendszerem teljesen le volt merülve, vizsgaidőszak, kimerültség, stressz és egy újabb toxoplasma fertőzés persze az utóbbiról mit sem tudva. A helyes diagnosztika nem SM, hanem egy újrafertőződés.
Úgy gondolom mindenki hibázik, de nem kívánom senkinek azt amikor azt mondja az orvosod, hogy ez nagyvalószínűséggel SM , nem kívánom azt senkinek amikor lumbálnak majd rosszul leszel és nem tudsz menni két lépést sem és közlik veled, hogy „nem lottón nyertem a lábamat” vagy „lumbálás után 24 óráig nem lehet fölállni”.
Az egyetlen dolog amit sajnálok ebben az egészben a szüleim, amikor édesapám aki egy hatalmas ember mert gyerekkora óta fizikai munkát végez, látom hogy összetörik megcsuklik mert az ő gyereke beteg, vagy amikor édesanyám áll mellettem amikor az orvos kijelenti hogy SM, vár néz rám és tehetetlen, látom rajta hogy végig fut  az agyán ez tényleg velem történik,  mondja azt valaki hogy ez nem igaz. Majd azt mondja nekem hogy bárcsak vele történt volna ilyen, mert az egyetlen közös gyereküknek nem lehet semmi baja. Ezt sajnálom mind, hogy ezek a felesleges  stressz, könny és elkeseredés mind ne lett volna.
A Metodikának hála és a kiváló munkatársaiknak megfogok gyógyulni amit soha nem fogok tudni meghálálni. Úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom.