Mindenképpen először azt próbáld meg, amit Chezulu kolléga mond.

Reméljük bejön.

Ha mégse, akkor megpróbálhatod, a kényszer szoptatást, amit én csináltam, amikor júniusban egy hét különbséggel két anyám pusztult el. Igaz, egy- és két hetesek voltak alattuk a picik.

Egy frissen elárvult törpe anyát fogtam béranyaságra, az egy heteseket ő szoptatta egy hétig. A nyakán és tomporán megfogtam a bundáját, és a hátára, oldalára fordítva lefogtam, mindezt egy leterített lepedőn, a földön, hogy a picik tudjanak kapaszkodni. Odaraktuk a bimbóhoz, a kicsiket, és így tudtak szopni. Én naponta kétszer csináltam meg. Később összeraktam a kicsiket egy kupacba, és az anyát fogva, rájuk tettem, igaz, végig le kellett fogni, de rögtön tudtak szopni.

Amikor a másik anya is elpusztult, addigra más okokból is, 15-re apadt a létszám ugyan, de ennyi gyerek már sok lett volna, így a kényszerszopit is beszüntettem, onnan fecsiből etettem őket. 

Lassan, de biztosan fogytak, de öt túlélte.

Próbálkozni lehet, de hogy sok értelme nincs, az biztos, csak az ember nem tudja elviselni a gondolatot, hogy nem tesz semmit.