Mint szupport idén résztvehettem a Spartathlonon. Nagy élmény volt, örültem, hogy ott lehettem és segíthettem pár magyar résztvevőnek. Gondoltam írok róla pár gondolatot. A futók mindig máshogy látják én nem mint futó voltam én máshogy láttam szerintem pár részletben. Ez a verseny a a futóké. Ez a relevánsabb. Az én meglátásaimat nem feltétlenül kell elfogadni, vagy helyesnek venni, nem várom, mert akármennyire is próbálja az ember objektíven, a következő sorok mégicsak egy trailbuzi véleményei lesznek.

 

Fontossági sorrendet nem nézve a gondolataim:

- A verseny nagyon családias. A visszatérő versenyzők ismerik egymást és nagyon örülnek egymásnak. Elbeszélgetnek, érizk, hogy hazajöttek, mint mikor a nagyi születésnapjára összejön a réglátott rokonság. Nálunk trail versenyeken ez a nagy résztvevőszámok miatt nincs így. csak pár, vagy pár tucat ember köszön vissza ismerősként külföldön. Itthon viszont hasonló.

 

- A felszerelés nagyon minimál, hisz kötelező felszerelést csak a józan ész diktál. Azért jellemzőek a technikailag aptudét, jó minőségű cuccok.

- Sokan elfutják, mint minden futóversenyt. Gondoltam nagyobb táv, nagyobb tapasztalat, kevesebb hiba. Ez nem így volt.  Trailhasonló, ott is ez van.

- az egyéni frissítők megfelelnek a kor elvárásainak. Nagy hülyeségeket nem láttam. Trailhasonló ez is. Többnyire zselék, szeletek, izo, stb.

- a szervezők által biztosított frissítés egy jobb teljesítménytúra szolgáltatásának felelt meg, ellenben az baromi sűrűn, 2-4Km ként általában. Nem hűtött víz, mazsola, cola, csipsz, több helyen jég, de nem mindenütt. Pár helyen rizs, tészta, leves (alapvetően por), gyümölcs.

- a nevezés, rajtszámfelvétel lassú, és körülményes.

- szép oklevelet kaptak még a kísérők is.

- a rajtoltatás illuzióromboló. Legalább is a világ egyik legdurvább aszfaltultrájától többet vártam. Semmi hangosítás, nincs rajtvonal, vagy rajtkapu, nincs zene, nincs világítás. A főrendező egy hangosbeszélőbe kiabál. De legalább a kezdés pontos.

- A pálya első részén már láttunk (20Km) síkon gyalogló versenyzőket. Ezek mit keresnek itt??

-A pálya igen szintes, ezt nem vártam. Kb 30% a sík, a többi vagy emelkedő, vagy lejtő. Némelyik komoly emelkedő, a bérelt autónk kettesben küzd fölfelé.

- A pálya 90% ban jó minőségű aszafalt, a többi múrva, vagy köves. Nem nekem való, én ezt nem bírnám.

- A pálya első és utolsó szakasza nagyforgalmú, több sávos út leállósávjában folyik, lezárás nélkül. Veszélyesnek gondolom, plusz büdös.

- Idén jó idő volt, de még ez is baromi meleg. A hűtés elengedhetetlen. Én tuti nem bírnám.

- A táj változatosnak mondható, de mégis igen ingerszegény egy trailhez képest. Én meghalnék az unalomtól. Le a kalappal aki elbírja!

- A frissítőpontok személyzete sok helyen kritikán aluli. Én álltam be általában segíteni az ismerelen futóknak, amíg vártuk Csikát, mert volt, hogy a pontőr mamik kötögettek...

- a pályajelölés tökéletes.

- a helyiek nem viszik túlzásba a verseny iránti érdeklődést, tisztelet a kivételnek. A frissítő helyeken is inkább mással foglalkoznak a nézők. A célterületen a gyerekek bringával kísérik a beérkezőket. A pályán több helyen autogrammot kérnek a futóktól a kissrácok.

- volt falu, ahol transzparenssel köszöntötték a mezőnyt.

- a pontokon a versenyzők számolása manuális (felírják egy lapra). Csipszőnyeg kb minden 30Km ben.

- a pontokon lévő tábla nagyon informatív, bár a sok infó okán nehezen átlátható elsőre.

- volt pontőr aki túljátszotta a szerepét és ránkszólt, nem adta ide a futó csomagját, mert ő akarta, pedig mondtuk neki be kéne keverjük.

- a technikai értekezlet kritikán aluli. Elmondtak infókat amit eddig is tudtunk, ami új volt nem lehetett látni, mert olyan kicsiben rajzolták. Plusz értelmetlen szabályok (pl a pontot a supportnak hamarabb el kelll hagyni mint a futónak, szerencsére senki nem nézte aztán verseny közben)

- tetszett, hogy sok ország versenyzője egyenfelszerelésben volt, amit a Spartathlonra készítettek. A Japcsiknak külön helye is volt a frissítőpontokon.

- nagyon kemény egyéni harcokat látni a folytatásért. Egyszer el is sírtam magam, pedig nem szokásom.

- A célbeérkezés már zenés és hangosbemondós. Nézők is vannak. Szép és eufórikus. Az ezt követő orvosi ellátás nem arról szól, ami fontos lenne. (pl lábfertőtlenítés előnyben a túlhevült versenyzők hűtésével szemben)

- a rendezők részéről információ arról, hogy a záróvacsora merre lesz nem elérhető sem a neten, sem  nyomatatott formában, sem sehogy. Mindenki csak találgat még a rendezvény előtti fél órában is. Ennek okán másfél órát bolyongunk Athén külterületén és sok fontos dologról lemaradunk. Aki busszal ment az persze ebből nem érzett semmit, be kellett volna állnunk a busz mögé kocsival, elbaltáztuk.

- a záróvacsora- díjkiosztó színvonalas, de szerintem időrendileg rosszul szervezett. Jópofa, hogy egyesével kihívják a teljesítőket, de baromi hosszú. Közben már mindenki éhes, a rendfentartók tartják vissza a futókat a kajaosztó helytől. Aztán elszabadul a pokol és a főrendező hangosbemondós plízszitbekkjére sem reagál senki, mindenki szed amit bír és lát.

 

Ezekkel együtt pláne minden tiszteletem azoknak akik végig küzdik ezt a derbit. Én tuti nem bírnám, nem lennék elég motivált és fejben, testben erős a monotóniához, meleghez. Pusztán a fizikai nehézségeket összahasonlítva UTMB szintű. A verseny első felében a szintidő azért eleve jobban szelektál itt. Az utmb-n inkább később peregnek ki a népek. Na persze itt is van bőven kiszállás később is. Az utolsó 30km ben, ami nagyrészt lejt, elég nagy mozgást tapasztaltunk a mezőnyben. Nagy feltámadások és még nagyobb meghalások, belassulások.