Bajdó, ezt már többször próbáltam elmagyarázni: nem úgy kell rá gondolni (és nem úgy kell róla beszélni/írni), hogy "értékelés" meg "választottbíró", mert nem az, hanem _egyeztetés_: ahol a két indexelő eltér, ott valaki el kell döntse, hogy melyik legyen. Ideálisan minden ilyen döntés a szabályok szerint történik, hogy minél egységesebb legyen, de persze a gyakorlatban ez nem olyan könnyű.

Az honnan jött, hogy "egy földműves... csak férfi lehet"? Foglalkozásból nagyon, nagyon ritkán lehet nemet megállapítani, és nincs is a szabályban felsorolva -- csak a titulust, nyelvi jelzőt, és családi kapcsolatot említi.

Igaz, hogy nehezen található, de a szabályban benne van az is, hogy időpontokból nem számolunk ki életkort -- nem azért, mert nem tudunk számolni, hanem azért, mert csak azt indexeljük, ami az előttünk levő iratban szerepel. Ha nincs életkor, akkor az a mező üres. Ez az indexelést csak könnyíti!

A többi üresenhagyási szabály (keresztnév alapján nem állapítunk meg nemet, a szülők nevét nem írjuk be a gyermekhez) is mind az indexelés könnyítését szolgálják, vagy szolgálnák, ha mindenki követné őket. Valahova meg kellett rajzolni a vonalat, mert nem vagyunk mind ügyvédek, történészek, nyelvészek, hogy meg tudnánk pontosan állapítani, hogy egy Zóli nő-e vagy férfi, vagy hogy elég-e, ha az apa magáénak ismerte el a gyermeket. A legegyszerűbb és egyértelműbb, ha az ilyen kérdésekben csak olyan szempont szerint döntünk, ami 100%-ban mérvadó.

Juli