Bármivel lehet terepjárni. Még összkerékhajtás sem kell ehhez.

Az a nagy igazság, hogy minél profibb az autód, annál messzebb akadsz el a segítségtől.

 

Komolyra fordítva, ha olyan autót veszel, ami létraalvázas, legalább hátul merev tengelyes, van neki mechanikus osztóműve, amiben vagy nincs is középső diffi, vagy zárható, illetve van egy felezője, azzal bőven messzebb el tudsz jutni, mint amit most gondolsz.

Ha erre az autóra teszel négy normális terepgumit, meg megtanulod a terepen való vezetés alapjait, akkor meg aztán bármire képes leszel normális keretek között. Ennél tovább menni akkor érdemes, ha már tudod, milyen irány az érdekes neked (kirándulás, agyatlan csapatás, trophy, triál vagy egyéb versenyzés).

 

A fenti kritériumoknak megfelelő autók közül mindegyik alkalmas lesz kezdőként.

Hogy neked mire van szükséged, azt nem hogy mi nem tudjuk, de még te sem.

Hihetetlen helyeken el lehet menni egy Samuraijal, cserébe meg kell tanulni lendületből vezetni, mert a pici motorok nem alkalmasak nyomatékból autózásra, és helyed sem lesz benne négy főre.

Tök ellentétes világ egy V8 TLC, vagy egy G, csak ahhoz sokkal mélyebb tárca kell.

Ott van a Niva is, de az igazi szerelemautó (többet szerelem, mint használom), és az angol vasaknak is szoktak lenni problémáik, az amerikai cuccok sem a megbízhatóságukról híresek.

Ezt még korlátlan ideig tudnám folytatni, és az adott márkák hívői mindenképpen máshogy fogják előadni a dolgot.

 

A lényeg, hogy vegyél bármit, ami neked tetszik, és tudja a fenti kritériumokat, aztán majd úgyis menet közben derül ki, mire van szükséged.

Viszont a pár százezres kategóriát csak akkor vedd meg, ha szeretsz szopni, amúgy millió környékén kezdődik az olcsóbb típusokból is az, amivel már menni is tudsz kicsit, mielőtt szopsz vele.