Most anélkül, hogy különösebben belemennénk a méréstechnika mélységeibe, érdemes végiggondolni, hogy valójában mit is mérünk?

A mechanikus órák jellemzően a 18000-36000 bph (féllengés/óra) "órajel" tartományban dolgoznak. Egy átlagos '80-as évekbeli nem hőkompenzált kvarc szerkezet 32768/s órajelen üzemel.

Egy mechanikus karóra -15-+15s napi járáseltérés mellett teljesen elfogadható, ahogy egy -0,8-+0,8s napi járáseltéréssel egy hőkompenzálás nélküli kvarc szerkezet is teljesen rendben van.

Ebből az jönne ki, hogy osztás-szorzás után a két hetes, vagy inkább 1 hónapos rendszeres mintavétel lehet az indokolt.

Azonban ha rendszer szinten nézzük, akkor valójában ilyenkor nem csak a kvarc szerkezet pontosságát mérjük, hanem részben (szerintem jeletős részben) a kémiai energiahordozó (elem) karakterisztikáját.

Amíg a mechanikus szerkezeteknél a jelentős napi szórás mellett a várható érték akár éves távlatban is egy szűk tartományban tartható hordva az órát, addig a kvarc szerkezeteknél alacsony napi szórás mellett egy olyan hosszú távú lefutás áll elő, ami nem csupán a szerkezet, hanem az energiatárolóval együtt megfigyelt rendszer pontosságával van összefüggésben.

Ugye azt senki nem állítja, hogy egy mechanikus óránál ki lehet venni a rugó karakterisztikát a képletből?

Magának a kémiai energiatárolónak (gombelem) is van egy töltöttség- és hőmérsékletfüggése.

Egy látszólag teljesen lemerült gombelemet ha felmelegítünk pl. tenyérben a testhővel, akkor az óraszerkezet újra életre kelthető átmenetileg.

Ez egyszerű elektrokémia, de ugyanez nem működik pl. egy órarugóval.

Ha a kvarc szerkezet járáseltérése lineáris, mondjuk +10s/félév 5 év alatt és a 20 mintából nem mutatható ki jelentős szórás, akkor az elég megnyőző. Ha viszont az elején +10s a végén -20s, akkor ott az elemet mértük.

 

tomcat