Csukás Ultramaraton, 105 km,4900 m szint

Muszáj volt idén is részt venni ezen az eseményen,annyira jó volt tavaly. Ugyanúgy 3 magyar ment ki,rajtam kívül Bálint,és Pap Gabi. Cheia nevű üdülőfalut most sokkal kalandmentesebben értük el,jött értünk a szervezői busz,és csak 1 órát késett. Addig összeismerkedtünk 2 helyivel,egyikük félmaratonon indult,a másik az ultrán.
Idén rutinosan vittünk sátrakat,így sokkal kényelmesebb volt,aludni is tudtunk. Hogy meglegyen a trail-érzés,pont egy disznófarm mellé vertük le a sátrat,csak egy kőkerítés választott el 5-6 malackától. Néha-néha érdeklődve figyeltük a mozgolódásukat,röfögésüket,városban ilyet ritkán látunk.
A nevezés sokkal egyszerűbben ment,mint tavaly,sorba se kellett állnunk. Egyből kézhez kaptuk a rajtcsomagot,ami egy techikai pólóból,egy kulacsból,néhány reklámból,és 2 herbalife csokiból állt,és persze a rajtszámból.
Este 9kor kezdődött az útvonal ismertetése. Sok újdonságot nem tudtak mondani,jövőre biztos kihagyjuk,h többet tudjunk aludni. Idén reggel 6kor indult az ultra táv,a tavalyi kényelmes 8 óra helyett.
Reggel arra ébredünk,h esik az eső,a szél pedig majdnem szétcsapja a sátrunkat. Ha lent ilyen az idő,milyen lesz 2000 méteren?  Látom Gabin,h aggódik kicsit a ruházata miatt,elég vékonyan lesz,a szélkabátján még csukja sincsen. Megegyezünk abban,h amíg futni tud,addig nem lesz gond,utána meg majd lesz vmi 
Elsőként sétálunk ki a célkapuhoz,kicsit aggódunk is,h elmarad a verseny. De szépen lassan azért jönnek a többiek is. Néhány bátor (?) rövidgatyában indul,nem igazán értjük,h ők mire gondoltak. A rendezők készítenek rólunk néhány csoportképet,aztán útnak eresztenek. Talán fele annyian vagyunk,mint tavaly.
A mezőny ugyanúgy elrohanja az elejét,mint tavaly,így Bálinttal nagyon hamar az utolsók között találjuk magunkat. Azért az első emelkedőn hamar begyűjtünk 3-4 embert. Az első 10-15 km erdőben megy,ezeken a helyeken nem zavaró az eső,és szél sincsen. Kicsit talán túl is vagyok öltözve az esőkabáttal.
Az első ponton eszegetünk pár percig,de hamar rájövünk,h nem szabad sokat időzni a pontokon,mert így megfagyunk.
Hamarosan jön az eltérés a tavalyi útvonalhoz képest. Akkor egy nyílt hegyoldalon kellett menni,ezt most kivették,és egy keskeny szurdokot raktak be helyette. Azt hiszem,ezzel jól jártunk,a hegyoldalban biztos nagy volt most a szél. A szurdok is nagyon hangulatos volt,szerencsére,a patakocska is alig folyt benne.
Kiérve a szurdokból,már nagyjából nyílt részeken haladtunk,egyre rosszabb időjárási körülmények között. Ennem kellett volna vmit,de ilyen pocsék időben még a táskámat se volt kedvem levenni. 
A 24.-ik km-nél értük el az 1600 méteren fekvő menedékházat,itt jópár percet eltöltünk. Nagy gondot okoz az evés,öltözködés,mivel az újjainkat már nem tudjuk használni,annyira elfagytak. Azért eszegetek rendesen,eddig tartott ki a kevéske reggeli. Látjuk,h az egyik rövidgatyás beszáll a hegyimentők autójába,eddig bírta a hideget.
Kilépünk a házból a hidegbe,h felmenjük a majdnem 2ezer méteres csúcshoz. Egyre jobban ellep minket a köd,és az eső is havas-esőre vált. Most rejtélyes okokból,nem volt itt fényképész a rendezőktől .
Hamar lepucolunk innen. Nem is kell sokat menni,h javuljon az idő,a kényelmes lejtőn gyorsan haladunk. Elérve a műutat 33 km-nél,az eső is eláll. Kb. innen kezdődik a Grohotis nevű hegység. Kényelmes,lankás útvonala van,jól lehet rajta haladni. Viszont én egyre rosszabbul vagyok,melegem is van a kabátban,de a hideg is ráz,valószínű,belázasodtam.
A Grohotis végén lévő ponton azt látjuk,mögöttünk csúnya esőfelhők,előttünk messze fekete felhők,villámokkal. Sebaj,úgyis kezdtünk már megszáradni. A pontőrtől megtudjuk,h Gabi második helyen halad,mi pedig 12-13. helyen. Ezt alig akarjuk elhinni,hiszen alig előztünk le embert. Valószínű,a menedékházban nagyon sokan feladták.
Egy nyereg után el is kap minket az eső,de szerencsére csak pár percig tart. Most amúgy is erdőben haladunk,viszonylag könnyű utakon. Már mindketten nagyon várjuk a 63 km-nél lévő kajapontot,ahol levest,és tésztát adnak enni. De hogy ez se menjen simán,amint leülünk enni,egyből jön az eső  De ez is csak ijesztgetés volt.
A következő 15-20 km egy elég unalmas gerincúton megy,tavaly itt már tejköd volt. Most sokkal jobb a helyzet,kb. 80nál kapcsolunk lámpát. Továbbra is a soha véget nem érő gerincen megyünk,de legalább lehet haladni,és a láz sem zavaró itt annyira.
90nél visszaérünk az első ponthoz,itt jól bekajálunk,hiszen tudjuk,mi jön. Bálint kb. 10 kockacukrot benyom  Nagyon nincs kedvem innen elindulni,nem érzem magamban az erőt. A következő 2-3 km-en 1000 méter szintet kell legyűrni. Ami nem is lenne baj,de olyan úton,ami gyakorlatilag nem létezik. Csúszik minden az esőtől,és ha felnézek,merre tovább,kitörik a nyakam,olyan meredek. Egyre jobban ráz a hideg,és most már szédülök is,csak vánszorogni tudok. 4-5 alkalommal leülök egy sziklára. Bálint is csak mérsékelten élvezi ezt az utat,ritkán hallani tőle ilyet. Kiérünk a fák közül,itt bokrok között kell marha meredek úton emelkedni,amíg el nem érjük végre a gerincet. Itt kicsit leülünk,Bálint bekever egy magnéziumos pezsgőtablettát,ezt isszuk. Pár perc után persze már fázunk az ücsörgéstől. Fent a gerincen meglepően enyhe a szél,de a köd ugyanolyan,mint tavaly. Gyakorlatilag semmit nem látunk. Én továbbra is csak szenvedek a csúcsig. Amint lefordulunk a csúcsról,megcsap minket a szélvihar,innentől már nem volt vicces. Az eső is rákezdett persze megint. Gyorsan elérjük az utolsó előtti pontot,96.5nél. Innen az egyik pontőr lekísért minket a 3 km-re lévő pontig. Ez nagyon jól jött,h nem kellett még a tájékozódással is törődni. Továbbra is tejköd,2-3 fok,erős szél,és eső. A jobb oldalam egyre jobban zsibbad az erős széltől, az újjaimat már nem is érzem. Végre elérjük a cél előtti utolsó pontot,itt végre már elfogadható az idő is. A pontőrök viccesen kiröhögnek bennünket,h múltkor a fociválogatott hogy leégett Romániában  Annyiban maradunk,h a hegyekben nem vagyunk olyan szarok,mint a fociban.
Elhagyva a pontot,először nézek rá az órámra,h mióta megyünk. Rájövünk,h simán beérhetünk 20 órán belül,futni se kell hozzá. Az utolsó 5 km végre kényelmes erdei utakon megy. Végül 19-52vel értünk be,2 órát javítva a tavalyi időből. Gabi végül tényleg második lett,mi pedig tizedikek,a 22 célbaérőből.
Zuhanyozni továbbra sem lehet itt,úgyhogy marad a csapban fürdés... Ha ezen tudnának változtatni,annak nagyon örülnénk 
A nehéz körülmények miatt idén talán a legnehezebb százasom volt ez. Az utolsó emelkedőt pedig tudom ajánlani Attila Vincze-nek,szigorúan nagyzsákkal :)