Bajkó: Az egyik lehetséges etimológia pedig a Bajdó-val való párhuzam. Ez utóbbira az 5952-esben ezt adtam: „régi török eredetű magyar Baj ’gazdag’ személynév + -d + -ó kicsinyítő képző”. A 7257-ben pedig hozzátettem: „Ugyanez a helyzet a Bajcsó névvel is. Ez értelmezhető mint Baj+cs+ó: vagyis a középső kicsinyítő képző -d helyett -cs: ez kb. olyan, mint a Jandó és a Jancsó nevek különbsége (vö. [m]ég Jankó, ill. Bajkó).”
A -d és a -cs (-s) mellett a -k is régi magyar kicsinyítő képző, amely szintén képzőbokrokat adott más, magánhangzós régi kicsinyítő képzőkkel, ezek közül a -kó ~ -kő, -ka ~ -ke ma is használatos, de volt fordított sorrendű -ók ~ -ők is. A Bajkó ezek szerint régi magyar személynévvel azonos képzőtlen apanév, amely a régi török eredetű Baj ’gazdag’ személynév -k és -ó kicsinyítő képzős származéka.
De van lehetséges szláv etimológiája is. Ez előző bejegyzésekben előfordult már a magyar a ~ szláv o megfelelés. Így kiindulhatunk a szláv Bojko személynévből, amely a Boj- kezdetű kéttagú szláv nevek (pl. Bojimir, Bojislav) egyikének rövidülésének és a szláv -ko kicsinyítő képzőnek a kapcsolata. A szlovákban a bojko közszó is ’félénk, gyáva ember’ jelentésben (ez a báť sa ’fél’ ige boj- tövéből; a kéttagú szláv név előtagja pedig a mintegy ellentétes értelmű szlovák boj ’harc, küzdelem’ szóval függ össze). A Bojko-val azonos családnév kimutatható a szlovákból, a morvából-csehből, a lengyelből, a horvátból; a többit nem vizsgáltam, de további szláv nyelvekben, elsősorban az ukránban is várható.
