Csak ismételni tudom, amit leírtam, hogy a szimbólumok és a megszemélyesítések

nem követik a számtan-mértan szabályait, de a saját nyelvezetükkel ugyan úgy a világ tényleges arcát és működését írják le.

Ez nem kétértékű logika. Ez az is-is világa.

 

A tapasztalati világ és a szellem világa megfeleltethető egymásnak, amikor az emberi világ a teremtett világ része és nem az ellensége.

Amikor viszont alig van átfedés a kettő között, akkor jönnek a bajok.

 

"Most anélkül, hogy ebbe belemennénk - mindehhez mi köze van az ying-yangnak és a görgöknek? Tudtak magyarul?"

 

A kultúrák nem függetlenek egymástól. Úgyértem történetileg, időben sem.

Egyik a másik hagyatékára, eredményeire építkezik.

Ez nyelvileg is, és az írásbeliségre is igaz.

 

Ma is van irányadó kultúra, amihez igencsak idomulunk, mert idomítanak.

Az írásunkkkal és sajnos a nyelvünkkel is egyre inkább.