A hasnyálmirigyben termelődő enzimek gyárilag olyanok, hogy magában a szervben nem aktiválódnak, csak amikor onnan kilépnek. Na most, amikor begyullad a szerv, az mindig valami kivezetési zavarral társul (pl. a gyulladás miatti ödéma elzárja vagy leszűkíti a kivezető csövet, avagy a korábbi gyulladások, vagy fejlődési rendellenesség következtében a cső eleve szűk vagy megtört), és akkor az említett enzimek már belül aktivizálódnak = a szerv gyakorlatilag saját magát kezdi emészteni. Ennek következménye lehet a hasnyálmirigy - egy részének - az elhalása, beláthatatlan folyamatokat indítva.

A hasnyálmirigy-gyulladásnak sajnos a mai napig nincs feltalálva semmiféle gyógyszere. A szegedi egyetemen dr. Hegyi Péter vezetésével ígéretes kísérletek folynak (érdemes ráguglizni), de messze van még az, hogy ebből kézzel foghatóan gyógyító gyógyszer lehessen. A Dipankrin, Kreon stb. (ahogy az inzulin is) arra jók, hogy amikor egy korábbi gyulladás folytán a hasnyálmirigy enzimtermelő képessége már többé-kevésbé lecsökkent, és ennek markáns jelei vannak az emésztésben, akkor a fentiek segítségével maga a tápanyag-felszívódás kap segítséget. De ezek nem (sem!) gyógyszerei a hasnyálmirigy-gyulladásnak! Arra nincs semmiféle gyógyszer sajnos.

Max. görcsoldók, a No-Spa & Cataflam kombó pl. egészen hatásosan szokott segíteni azon, hogy az ember legalább úgy-ahogy életképes legyen (már ha a szokás szerint erősen leeső vérnyomástól még az). Egyébként újabban a koplalásról is megoszlanak a vélemények, mert az igaz, hogy tehermentesíti a hasnyálmirigyet, azonban egyúttal bizonyos emésztő baktériumok túlszaporodásához, így hashártyagyulladáshoz is vezethet, ami talán még veszélyesebb, mint a hasnyálmirigy-gyulladás.

Száz szónak is egy a vége: ez a pancreatitis egy nagyon gáz betegség, ellenszere nincs, életmóddal is csak nagyjából lehet kordában tartani, a Damoklész-kard örökké a páciensek feje felett csüng. Sajnos.