Ehhez csak annyit tudnék hozzátenni, hogy az ideális hárítási helyzetek begyakorlásának, az iskolázás során történő ismétlésének talán az az értelme, hogy szabadvívás során (stresszhelyzetben) nagyobb valószínűséggel fognak kipattanni a jól begyakorolt dolgok, pl. a helyes, megfelelő véghelyzetű, határolt hárítások.

Gondolom pont ezért hangsúlyozzák a kardvívóknak "Csak finoman, csak odatenni a vágást!", aztán stresszállapotban sokan bizony jól adavágnak, esetleg még ösztönösen vissza is emelnek a vágás előtt vagy hátra húzzák a kezüket és onnan szúrnak. Szóval oktatják a "finomkodást", mert tapasztalatból tudják, hogy ezzel érhető el a stresszhelyezeti, még elfogadható - nem túl erős - vágás.