Vonattovábbítás a 424-287-es mozdonyra. Folytatás az előző hozzászólástól.

Miután gépmenetben  Komáromból visszaérkeztünk Esztergomba a forgalmi szolgálattevő vonatunkra járatott rá. De nem zártunk rá a Nosztalgia vonat szerelvényére, mert kezelő vágányra vízdaru mellé akartunk állni, hogy vízkészletünket, illetve a szükséges kezeléseket elvégezzük mielőtt rájárnánk a Nosztalgia szerelvényre, mert ugye a komáromi forduló nem volt betervezve.

Ismét a kezelő vágányra álltunk, és elkeztük a szükséges teendők elvégzését. Szerkocsit teletettük vízzel, és mivel Komáromig meg vissza csak megtettünk 106 km-t, igy azért a szénkészletünk kissé jobban fogyott mint ahogy azt terveztük. Mennyiségi és minőségi problémánk nem volt, de azért egy kis rámolásra (szerkocsin  történő szén előkotrásra) szükség volt. Mivel Esztergomba rámoló nem volt, (segédmunkás dolgozó) ezért Király Lacival ketten végeztük a rámolást, azaz a szerkocsi hátsó részéből az első részére húztuk elő kapálással és lapátolással a szükséges mennyiségű szenet. A szénrámolás elvégzése után neki álltam lekenni a mozdonyt. Az összes kenési helyeken utántöltöttem a kenőolajat, tengelyágyak, hajtórúdágyak, csapszegek, mozgó alkatrészeknél, elvégeztem a szükséges teendőket. 

Mivel időközben a tűzünk megvastagodott a tűztisztítást sem lehetett megúszni. No, de ezt majd az indulás előtt egy félórával fogjuk elvégezni. A kezelések elvégzése után rájártunk vonatunkra, immár a Nurmi egyenes állásban Budapest irányába állt. A kazánt teleszívatva, tartaléktűz elkészítve. Ezen művelet után elmentünk kicsit pihenni. Természetesen azért a mozdonyt félóránként ellenőriztük. Az idő délután 16 óra lett. A német fiú, aki oly lelkesen tiszteletbeli mozdonyvezetői oklevelet szerzett a megfordulás közben, is előkerült. Kérdezte, hogy volna- e arra lehetőség, hogy velünk jöjjön a mozdonyon. Mivel Szécsi Miklós utazó-felvigyázó is a vonaton tartózkodott, és visszafele is velünk tartott, szolgálati feljebbvalónktól tőle kellett erre engedély kérni. Mivel Miklós igen rendes, jószívű ember volt, a dolognak akadálya nem volt, de a fiúnak nyilatkoznia kellet, hogy a mozdonyon saját felelősségére tartózkodik. 16 óra 15 perckor elkeztük a mozdonyt felkészíteni az indulásra. Én  rányitottam a légszivattyút, lassú, finom löketekkel megindult a légsürítő és elkezdtük a vonatot levegővel feltölteni. Közben Béla is körbejárta a mozdonyt - ellenőrizve, hogy mindent lekentem- e annak rendje-módja szerint- mesterem igen megvolt velem elégedve. Lacival nekiálltunk tüzet pucolni. A segédfúvót kissé rányitva, hogy a láng esetleges kicsapódását megakadályozzuk a vastag tűzréteget fellazítottuk. Az eleven és jó tűzréteget félrehúztuk, majd a szítóvas segitségével a  salakot a nyitható rostélymezőkön keresztül a hamu ládába engedtük le. Természetesen a hamuládába folyamatosan a locsoló működött. A tűzpucolást befejezve lassan, de folyamatosan akazán nyomását felemeltük az engedélyezett üzemnyomásig. Következett a fékpróba. Fékpróbánál semmi hibát nem tapasztaltunk, azaz a vonattovábbítás összes műszaki feltételi adottak voltak. 

Az idő kb. 17 óra. Menetrendszerint 2 perc múlva indulás Budapestre. Béla rámszól, visszafele Te húzod. Közli, hogy csinálj mindent ahogy kell, hátadmögött állok. Mondtam neki nem félek, hiszen nem először van szabályzó a kezembe. Pár pillanat és áll a kijárat. A forgalmi szolgálattevő meneszt, egy pillanatra alá-homokolok, Béla megjegyzi ügyes, és szabályszerűen elindulok a vonattal. A német fiú fényképezi a mozdonyon történő műveleteket. Pontosan, és minden nehézség nélkül haladunk vonatunkkal, az alagút után a német fiúnak egy kicsit átadjuk a mozdonyt, természetesen Béla szigorúan felügyeli. Meg kell mondani ismét ügyesen tette a srác a dolgát. 18 óra 25 percre pontosan beérkezünk Budapest Nyugati pályaudvarra.

A következő, egyben befejező részben a fűtőházba való bejárás, illetve fütőházban szükséges teendők és a szolgálat befejezésének története lesz olvasható.