Szuperül nőnek, ügyesek!

 

Szerintem ivarérett.

 

 

Nálam, a két elpusztult anya pótlására megmaradt két anya, négy hónaposak, akkora ramazurit csinálnak, állandó jelleggel, mostanában, hogy rossz hallgatni őket. Ugrálnak, szaladgálnak éjszaka, gondolom, akkor már nincs melegük, borogatnak, ketrecet rendeznek, ha nem hagyják abba, hamarosan szét esik alattuk :D

Nem biztos, hogy rögtön érdemes nyakonvágni.

Nekem, a legelső anyám ilyen, hogy ahogy kiveszem a baktól, egészen, amíg a gyerekek három-négy hetesek nem lesznek, bolond.

Szó szerint.

Nekiugrik a kezemnek, jó, nem harap bele, (azt a törpe anya csinálta egyszer, kényszerszoptatáskor, majdnem elharapta az artériámat, millimétereken múlt), támad, karmol, makog rám. Azért a fészket tudom ellenőrizni, azt hagyja, csak őt ne piszkáljam, még takarítani is úgy takarítok nála, hogy nagy a ketrece, a gyerekeket kiveszem ládástól, őt meg arrébb tessékelem a spaklival, vagy átteszem egy üresbe addig.

 

De, minden bolondsága ellenére kiválóan nevel, árpilisban 12-t fialt, egy elpusztult három naposan, még a rácson is kituszkolta a ketrecből, a többi gurult, és csak a harmadik héten jöttek ki a fészekből. Igaz, választásra csont és bőr lett, pedig etettem rendesen.

Ezért én elnézem, hogy hasasan, meg aprónéppel bolond, tudom, hogy ilyen, aztán óvatos vagyok vele, ennyi.

Úgyhogy, amíg ki nem öregszik, nálam helye van, a jó anyaságáért elviselem a bolondériáját.

A lánya dettó ugyanilyen volt hasason, mondogattam is, bolond asszony gyereke :D

A másik anyám üresen és hasasan is plüssnyúl.