Szia Braun!

Téged akartalak a legkevésbé belekeverni a dologba, mert mindig maximálisan korrekt módon társalogtunk. Mondjuk tavaly éppen tőled hallottam először a különkiadás tervéről, de aztán semmit egészen addig, amíg valaki kezében meg nem láttam a lapot. Megértem, hogy menteni próbálod a mundér becsületét - bár itt azért nincs sok mentenivaló.

A magazinnal kapcsolatban már a megalapítás után elmondtam az aggályaimat. Az a szerkesztési modell, hogy a cikkek írói nem kapnak javadalmazást, viszont "örüljenek, hogy közel ülhetnek a tűzhöz" (igen, így fogalmazta meg akkor a Főszerkesző úr) nem csak nálam verte ki a biztosítékot. Már az ötlet is vitatható, de az a feltevés, hogy "ahol az Indóház, ott a tűz" elég nagy arcról tanúskodott. Amit írsz, abból jól látszik a modell csődje is: ingyen vagy nagyon olcsón még hajlandók az emberek cikkeket írni, hiszen ott csillog a nevük a cikk alatt, de lektorálni már nemigen fogják ezen az alapon. Vígasztalhat, hogy a másik hazai társaság, akik talán a legigényesebb könyveket jelentették meg a gőzmozdonyozásról, hasonló cipőben jár: hiába nyerték meg a legfőbb hazai szaktekintélyt lektornak, a kiadványban (különösen az elsőben) bizony igen sok hiba található. Kis pénz, kis foci.

Más részről persze a probléma nem igazán ez, hiszen a plágiumot a legjobb lektor is csak akkor szűrheti ki, ha történetesen olvasta az eredetit és még emlékszik is rá. Vagy Internetes plágium kereső programot használ... :-)) Amit nálunk leginkább a hivatásos botránykeverők művelnek. A plágiumot talán a szerzők megválogatásával lehetne elkerülni.

Az adott esetben amikor "szerkeszőről" írtam, nem az újság gardájára gondoltam, hanem feltételeztem, hogy aki a különszám szerkeszőségi cikkét írta, az írta a többi cikket is, hamár nincsenek aláírva az egyes cikkek - ami az én szememben szintén igencsak gyanús gyakorlat, kivéve ha szamizdatról van szó, ahol valójában megérthető.

Németországban pl. ha elmegyek egy ügyvédhez, az rácsapott volna az esetre, írt volna egy helyreigazítási kérelmet és az értékes munkája honoráriumához elküldött volna egy 3000-5000 eurós számlát. Igen, egy ilyen apróságért is! Talán emiatt sem fordulhat ott elő ilyesmi. De mi mások vagyunk. Meg is látszik.