Idézek a Kossuth kiadó 2003-as Albert Einstein: A relativitás elmélete c. kiadásából (ISBN 963-09-4484-7), 222. oldal:

"Az általános relativitáselmélet a bolygók mozgására alkalmazva: azok nem azért mozognak ellipszis pályákon, mert a Nap vonzóereje kényszeríti őket erre, hanem azért, mert a Nap tömegeloszlása olyan téridő-geometriát alakít ki, amelyben az erőmentes tehetetlenségi mozgás pályája ellipszis. A Nap szerepe a téridő geometrikai szerkezetének a kialakításban nyilvánul meg. A bolygók mozgásának a jellege teljesen kinematikai jellegű. Az erő fogalma elő sem fordul. A testek tehetetlenségi (erő nélküli) mozgást végeznek, a tömegek (esetünkben a Nap) közelében a görbült terekre jellemző szabályoknak tesznek eleget."

Einsteint öreg korában inkább az Univerzum véges/végtelen volta foglalkoztatta (hiszen ha véges, akkor a görbült téridő önmagába zuhanna, ezért találta kia Kozmológiai Állandót, ami egyensúlyt tart), továbbá a relativitáselmélet és a kvantummechanika közös nevezőre hozása, mert a kvantummechanika differendiálegyenleteinek egyik megoldásából következő "rejtélyes távolhatás", amit ma kvantum-összefonódásnak hívunk nem vezethető le az elektrodinamikából, ahol az egyik posztulátum a(z elektromágneses) hatások terjedési sebességének korlátossága.

tomcat