:-)))

 

 

Júnus 29. - Péter és Pál napja, megkezdődik az aratás.

 

 

A hagyomány szerint dologtiltó nap, több helyen ma is ezt tiszteletben tartva  jelképesen, egy-két kaszasuhintással kezdik meg az aratást.

Mindennapi kenyérnek nagy a becsülete. A jó emberre azt mondják: olyan, mint egy falat kenyér, vagy kenyérre lehet kenni, olyan jó szivű.

 

Gyerekkoromban arra szoktattak, hogy az utolsó falatig megegyem, még a héját is, „attól lesz szép, piros az arcom”. Úgy tudom, a vendég akkor sértette meg legjobban a háziasszonyt, ha nem ettemeg a leszelt karéjt. A földre esett kenyeret megfújtuk és megcsókoltuk, ma is...,  miközben fölemelem.

 

*

 

Szent Péter a halászok védőszentje. A halászok ilyenkor tartották a céhgyűlést, a legény- és mesteravatást.

 

 

A DUNA TÜNDÉRE

 

Valamikor nagyon régen nagy, feneketlen tó volt a Szigetköz helyén. A partján emberek halásztak, vadásztak, gyűjtögették az erdők sok kincsét. Nagyon jól, békében éltek volna, ha nem lakott volna a tóban egy óriási sárkány. Gonosz volt, rabolt, elette az emberek elől az életet. A szegények tűrték, szenvedtek, de teljesitették minden kivánságát.

Egyszer aztán betelt a mérték. Nem volt elég, hogy mindenüket felfalta, még a legszebb lányt is követelte ráadásul. A halászok, pákászok, összefogtak és megtagadták a kivánságát. A sárkány rettentő dühbe gurult. Orditott, hogy elpusztit itt mindent, s éhen fognak veszni mindannyian.

A legjobbkor érkrzett hozzájuk egy szegény vándor. Nagyon elcsigázott volt, már alig állt a lábán. Az emberek ápolgatták, megosztották vele utolsó falatjukat is. Amikor megiperedett, azt mondta nekik:

-          Jót tettetek velem, én is segitek rajtatok. Nekem hatalmam van még a sárkányon is. Megszabaditalak tőle benneteket.

Igy is lett. Amikor a sárkány újból előtört, egy kis tükröt tartott eléje. Abból egy fénysugár lövellt rá, s azon mód lekonyult a feje. A vándor meg ráolvasott valamit, mire nagy kavargás támadt a tóban, magasra csaptak a hullámok, s eltűnt benne a sárkány örökre. Kiszáradt a tó is. Helyén egy kis vizfolyás csörgedezett. S csudák csudájára egy gyönyörűséges vizitündér lépett ki belőle. Amerre fordult, új ágak keletkeztek, amerre intett a kezével, aranyszemek rakódtak le a föveny közé. Igy épitett viz alatti palotát magának. Csillogott, ragyogott, amikor rásütött a nap. A tó helyén zátonyok, szigetek közt igy született a Duna, s körülötte újra kivirult az erdő, virágba borultak a rétek, ligetek. A vizek megteltek hallal, az erdők vaddal, s az emberek boldogan éltek ezután a Duna partján.

 

EZER SZIGET ORSZÁGA - Timaffy László – Alexay Zoltán

 

 

*

 

 

HOGYAN KELETKEZETT HALÁSZI?

 

 

Valamikor nagy régen az óvári uraságé volt itt minden. Neki dolgozott mindenki, még a halászok is. A vár népének fogták a halat. Minden fogásból be kellett vinni a porciót. Csak ami azontúl maradt, az olt a halászoké. A várkapitány igen kegyetlen uraság volt. Nem volt néki elég semmi se. Lenyúzta a népről kétszer is az adót, meg a porciót is megduplázta. Alig maradt a szegény halászoknak valamijük.

Akadt akkor öt bátor halászlegény, akik megunták már a sok nyomorúságot. Összebeszéltek, és elszöktek az uraságtól. Mentek a Duna-folyást fölfelé, amíg csak el nem értek egy szép nagy szegbe. Nagy erdő volt az egész és mindenfelől a Duna vette körül. Jó halászóhely volt. Így hát megállapodtak. Sövényházat építettek maguknak, nos, együtt maradtak úgy halászmódra, egy bokorban. Jól is ment nekik, sok halat fogtak.

De kereste ám őket az uraság! Mindenfelé küldte a katonáit utánuk. Egyszer aztán rájuk akadtak. Be akarták hajtani őket a várba. Mondták, hogy ők szabad halászok, olyanok, mint a régiek voltak, még amikor nem ült nyakukra az uraság. Azt mondták nekik a katonák, mutassanak róla írást a királytól. De hát ez nem volt. De szerencséjük, az volt! Éppen arra vadászott a király. Azt már nem tudom, melyik volt, de olyan javajó király volt, igazságos, mint Mátyás. Akkor fogtak éppen egy nagy csukát, volt az vagy tíz kilós is, hát azt odaadták szépen a királynak. Azt mondta nékik a király, hogy mit csináljon véle, hiszen megbüdösödik, mire hazaér a palotájába. De aztán mondta, hogy csináljanak belőle halászlét, legalább olyat, amilyent az ő szakácsa tud otthon csinálni. Fogadták a halászok, hogy még jobbat csinálnak! Össze is fogtak az asszonyokkal, aztán estére megfőzték olyan igazi halász módra. Ízlett is a királynak nagyon, még csettintett is a nyelvével, amikor megkóstolta. Aztán jókedvében adott a halászoknak olyan írást, hogy szabad halászok maradhattak. Pukkadozott mérgében az óvári uraság. Sok halász költözött még oda, és szép falu lett a halászbokorból. Azért nevezték el Halászinak.

 

EZER SZIGET ORSZÁGA - Timaffy László – Alexay Zoltán

 

:-))) 

 

Rokolya háló