"Apanévi eredetű magyar családnév. Eredete: Végső forrása a bibliai héber Elázár, amelynek a jelentése 'isten megsegített'. Ez került a görögbe Lazarosz, a latinba pedig Lazarus alakba. A magyar nyelvben ez utóbbi elvesztette latin -us végződését, az első magánhangzója pedig a hangsúly hatására megnyúlt. Meglehetősen gyakori keresztnév volt mind az Árpádok, mind az Anjouk korában, így sok apai családnév is lett belőle 'Lázár nevű személy fia, leszármazottja' jelentésben. Elterjedettsége: Erdélyben, különösen Gyergyószékben gyakoribb."
                                                                  Hajdú Mihály: Családnevek enciklopédiája