Kazinczy 200 nembeszámoló

 

- Idén már másfél nappal a túra előtt, szerda délután leutaztam a Zemplénbe, hogy táborhelyeket nézzek egy jövőheti vándortáborra. Habár jócskán visszavettem az eredeti tervből így is erősen megéreztem a szerdai bő húsz és a csütörtöki bő tíz kilométeres nagyhátizsákos kirándulást a negyven fokos melegben. Ezalatt sikerült a „nagyon izzadás” fogalmát oly módon újradefiniálnom, hogy a Kazinczy alatt az új sztenderdek alapján nem is nagyon lehetett ilyesmiről beszélni, habár ott sem mínuszokban gyalogoltunk. Voltak félelmeim, hogy kicsit túlságosan megterheltem a lábaimat a bejárás alatt és ez korai lesérüléshez fog vezetni a túrán, de végül szerencsére nem történt ilyesmi.

 

- A túra előtti két nap alatt összesen 4-5 órát aludtam, így jó volt csütörtökön korán megérkezni a Kovács villába, ahol így a túratársakkal való beszélgetés és iszogatás mellett is maradt bőven időm kialudni magam.

 

- Tartottam erősen a túrától, de elsősorban nem fizikai, hanem motivációs problémák miatt. Az utóbbi két évről nagyon erősen éltek bennem a különböző szenvedős szakaszok élményei és valahogy most nem éreztem, hogy lesz bennem elég akarat az ezekkel való megküzdéshez. Ezek a félelmeim szerencsére fokozatosan szertefoszlottak, ahogy belerázódtam a túra hangulatába.

 

- Szuper volt az idei túrában, hogy a csökkenő sebességem miatt sokat változtak körülöttem az túratársak, így lehetőségem volt viszonylag sok emberrel többet együtt mennem. Az első 50 km-en Bálint, Kovács Dani és Feri társaságát élvezhettem, az első éjszaka nagy részében Wagner Andrással haladtam együtt, majd az utolsó százason Megyesi Balázs és Cser Zoli voltak a társaim. Ezúton is köszönöm mindenkinek a társaságot, jó élmény volt veletek menni!

 

- Pont, amitől nagyon tartottam az idén, elmaradt: visszatekintve nem voltak olyan igazán nagyon durván szenvedős szakaszok. Igaz, az első éjszaka nagyon erőtlen voltam, a második éjszaka pedig nagyon álmos, de összességében a komfortérzetem szinte mindig megközelítette az egy normál 100-as túrán elvárható szintet, az igazán durva szenvedések (amik az utóbbi két év alapján elkerülhetetlennek tűntek) ezúttal elmaradtak.

 

- Ez utóbbit az is bizonyítja, hogy sokszor szellemileg kicsit hiper is voltam, így Balázst és Zolit sok álbölcsességel, konyhafilozófiával és túrázó-elméletekkel szórakoztattam az utolsó százason. Az, hogy ezt elviselték, sőt élvezték is, mutatja, hogy milyen jó társak voltak. Hogy milyen fárasztó dolgaim voltak, azt egy találós kérdéssel szemléltetném, amit a Bába-hegyről lefele költöttem, és amivel sikeresen leolvaszottam még a pusztafalui pontőrök agyát is: miért egyenlő a „szintes” a „jövőben úri származású”-val? (Az első megfejtő vendégem egy italra, már csak azért is, hogy eddig elolvasta ezt az izét. :))

 

- Mivel az év elején angliából rendelt olcsó Karimor terepfutócipőm már párszáz kilométer után durván szakadozott, ezúttal vittem váltócipőt, a tavaly leselejtezett Nike pegámat, ami szintén össze-vissza volt szakadva. Habár nem szakadt le a lábamról a karimor, a Telkibánya előtti beázás miatt végül átnyergeltem a száraz pegára, így 100-100 km jutott a két cipőre, és a pega már harmadszor kísérhetett be a 200-as céljába. Ezután még távolabb tolódott a határ, amikor kidobok egy túracipőt. Úgy tűnik, egy százas mindig belefér még... :)

 

- Ezt már szinte mondani se kell, de a szervezés idén is zseniális volt. Mindig nagyon jó látni a lelkes rendezőket; nagyon jó hangulatot kölcsönöz a túrának, hogy Wehnerék szó szerint is családiassá teszik a rendezvényt. :)

 

- Végül vasárnap dél körül, 50 óra 52 perces idővel értem be a célba, ezúttal a mezőny vége felé. Úgy éreztem, hogy most még bőven maradt bennem fizikailag, de azért a kialvatlanság miatt nem bántam, hogy végre pihenés következik.

 

- Összességében szuper volt az idei Kazinczy 200-as is a szervezőknek, a túratársaknak és természetesen a gyönyörű zempléni tájaknak köszönhetően. Idén volt először olyan érzésem, hogy nem csak egy sokat szenvedős küzdelem volt ez a 200 kilométer, hanem túraként is élvezni tudtam. Annak ellenére, hogy a túra előtt még abban sem voltam biztos, hogy igazán meg akarom-e megint csinálni, végül annyira jó élményként maradt meg az idei Kazinczy, hogy akár pár napon belül is újra nekivágnék.

 

- Köszönet mindenkinek, aki a munkájával lehetővé tette ezt a gigantikus rendezvényt. Ha tehetném, jövőre egyszerre segítenék és teljesíteném a 200-as távot.