Ezután jött Westpunt és a déli part strandjai. Az Old Market egyik éttermese szerint Westpunton lehet enni csak iguánát, akit ez érdekel. Mert az előzetes leírások szerint árulnak a régi piacon is, de nagyokat néztek rám, amikor rákérdeztem. Ott mondtak egy éttermet, ahol elvileg van. A neve: Jaanchie’s restaurant. Nekünk időnk sem volt rá, meg az AI miatt sem erőltettük, mert egyébként nagyon drágák voltak az éttermek mindenfelé, így ebből kimaradtam, de erről majd később.
Watamula a legészakiabb pont, időhiány miatt kimaradt. Első állomás a Sandton Kura Hulanda Lodge és Playa Kalki (ingyenes). A szálloda számomra gyönyörű volt, csodálatos növényzet közé beépítve minden. A tengerpart is talán egyedülálló itt. Itt volt a legnyugodtabb a víz, sehol nem volt ilyen többet. Itt volt a legszélesebb a partszakasz ahol lehetett sznorizni viszonylag sekély vízben, kb 30 méter (persze Curacao-i viszonylatban).
A Playa Kalki tulajdonképpen egy nagyobb majdnem összefüggő partszakasz, egyik strandja. Itt található még Playa Piscado (ingyenes) amit a helyiek használtak, elég koszos volt, kicsit lepukkant hely, és itt van még Playa Forti ami a bal oldalán van (ha a parton állunk) ennek a résznek, egy hatalmas sziklafal mellett, ez sem a legszebb. De ha lett volna egy fél óránk, itt egy sznorkelezést biztosan beiktattam volna a hatalmas sziklafal mellett. A szikláról egyébként be lehet látni az egész partszakaszt, kötelező megállóhely egy 5 percre.
A következő Playa Abou , és mellette Playa Kenepa. Egy út visz be hozzájuk, csak a végén ágazik szét. Az elnevezésekkel mindenkinek lesz gondja. Esetenként más található a google maps-on, más a vásárolt térképen, és más van a helyszínen kiírva. Amiket írok, az általában a helyi kiírás szerint van.
Playa Abou (ingyenes): (máshol Knip beach). Ez az egyik legszebb. Sok Curacaos fotón ez szerepel. Kisebb méretű, hangulatos, tiszta. Sok helyi volt, mert hétvégén voltunk, de sok turista is. Kötelező program. Jó sznoris hely. Itt már a curacaói sznorizás a jellemző, mint nagyjából mindenhol a szigeten. Vagyis nem igazán korall telepek körül zajlik, sőt olyat alig láttam, hanem inkább a strandok oldalánál, a sziklák lábánál, a sziklák között vannak a halak. És nem sok darabszámra, hanem jellemzően kevés, viszont a méretük kárpótol mindenért. J
Playa Kenepa (ingyenes) kicsi, de hangulatos ez is. Itt nem mentünk be a vízbe, csak néhány gyors fotó volt.
Ezután, ahogy elértünk Jeremibe, előtte van egy nagyon pici strand, de azt nem láttuk, vagy nem vettük észre, vagy nem volt kiírva. Ez lett volna Playa Jeremi.
Jeremi másik végén van egy nagyon hangulatos és szép beach, Playa Lagun. Elég kicsi, és fizetős, de nem volt drága, pár dollár volt, ha jól láttam. Mi nem fizettünk, odasétáltunk a vízhez csináltunk pár képet, aztán eljöttünk. Helyiek szinte nem voltak, gondolom, azért mert fizetős volt.
Ha lett volna időnk, itt mindenképp maradunk pár órát.
Következő Playa Santa Cruz (ingyenes). Ez már egy nagyobb hely, sok helyi volt, valahogy nem volt hangulata, nekem nem tetszett. Szétnéztem a vízben sznorkell ügyben. Csak úgy bementem középre, de nagyon keveset lehetett látni. Itt már erősebbek a hullámok, ami fel is kavarja rendesen a vizet. Ki kellett volna menni az oldalához a sziklákhoz, de az itt már elég sok időt vett volna igénybe. Itt, ha a parton állunk, akkor baloldalon, ahol a szemetes kukák vannak, van egy kis ösvény be az erdőbe. Ott lehet átsétálni Playa Santa Pretura, ami egy kis pici öböl, de állítólag nagyon jó sznorkell hely. Amikor ott voltunk akkor is mentek át jó páran. Kocsival nagyon nehezen közelíthető meg, innen lehet gyalog, vagy hajóval.
A következő pár kilométeren volt pár strand, de ki sem voltak táblázva, meg nagyon sokat kellett bemenni hozzájuk földúton, úgyhogy azok kimaradtak. A következő állomás a Santa Martha baai, és Playa Hundu (ingyenes). Ez sem volt kitáblázva, de ezt meg akartam nézni. Kis keringés után, kizárásos alapon egy lehetőség maradt, a nagy kereszteződésnél (Curacaói viszonylatban) kell Soto-n belül elfordulni a tenger felé (a Barberi elágazásnál). Egy 10 perces kocsikázás, mely során felkapaszkodunk egy sziklára, és ott van is egy kilátó, ahonnan meg lehet nézni jó magasról az öblöt. Tovább gurulva a part felé, lesz először egy szálloda, ami romokban hever, és sajnos ez van a parton is. Egyébként egy nagyon szép hely lenne, egy jó nagy partszakasz, de teljesen el van hanyagolva. Voltak páran fürdeni. Kár érte. Na, itt rájöttem, hogy amik nincsenek kitáblázva, az valószínűleg nem véletlen, úgyhogy nem biztos, hogy azokat erőltetni érdemes. Itt volt a legrosszabb az út is. Volt néhány komoly kátyú, az egyiket sikeresen megfogtam, mert a tájat néztem, azt hittem szétszakad az autó, akkorát ütött. De egyébként máshol nem volt komolyabb gond az utakkal, azért nem is figyeltem, mert nem számítottam rá.
Tovább indulva a San Juan öblöt kihagytuk, itt néhány kisebb strand lehet, de jó hosszú földút vezet be, úgyhogy ez is kimaradt.
Ezután van viszont 1 km-re a leágazás Playa Cas Abao-hoz (fizetős). Sorompóval le van zárva az út, kb fél úton, ott kell fizetni. Ez egy szépnek mondott hely, de mivel már délután 2 óra volt, és 7 dollár lett volna a belépő (azt nem tudom, hogy fejenként-e), így indultunk tovább.
Ezután jött egy másik gyöngyszem Playa Porto Marie (ingyenes). Sint Willibrordus-on kell keresztül menni. Itt található, az a nagy jellegzetes sárga színű templom, amit sok helyen lehet látni Curacaóval kapcsolatban. Itt már lehetett érezni, hogy közeledünk Willemstadhoz. Közepes vagy inkább kisméretű a beach, ezért elég hangulatos, de nagyon jól kiépített, gyönyörű hely. Sokan is voltak, de nem volt zavaró. Itt volt már komolyabb étterem is. Kötelező program. Itt is sznorkeleztünk egy jót. Beetettünk most az öböl közepén. Itt viszonylag tiszta volt a víz, jobban védve van a hullámoktól. Jöttek is a halak, itt is kevés darabszámra, de szép nagyok. J
Az ide vezető úton van egy elágazás, ott lehet eljutni a szomszédos két helyre.
Az egyik a Rif St, Marie. Na, ide nem sikerült bejutni, mert itt van egy szálloda, a Habitat Resort, vagy ottani kiírás szerint Coral Estate Center. Ide egyszerűen nem engedtek be, mert nem ott lakunk.
A másik hely a Playa Daai Booi (ingyenes). Ez is egy kisebb, közepes hely. Volt elég sok helyi. Ez átlagosnak mondható volt.
Ezután jött a Piscadera baai bal oldala először a Blue Bay lett volna a cél, itt van a Blue Bay Curacao Hotel. Na, ide sem engedtek be, csak akkor mehettünk volna be, ha fogyasztunk, arra meg nem volt már időnk, így a második, és egyben utolsó autós napunk vége felé, úgyhogy ez is kimaradt. Mellette van Sint Michiel, itt is lett volna egy kisebb strand, de ez is kimaradt. De ahogy néztem a google maps-on, ez nem igazán a turistáknak szól. Innen tovább haladva az úton, mentünk a Vaersenbaai-felé, mint kiderült ez a Kokomo Beach. Ez is inkább kisebb méretű. Nekem annyira nem volt hangulatos: Itt már inkább a buliról szól minden. Hangosan szólt a zene, nagy étterem, nagy nyüzsgés. Itt szoktak lenni nagy éjszakai partyk, sok helyen reklámozták. Az ide vezető út keresztülvisz a St, Michiel öböl szélén. Itt flamingó megfigyelési lehetőség van. Mi is láttunk egy nagy csapatot, csak messze voltak.
Ezután átmentünk a Piscadera öböl másik, belváros felőli oldalára. Itt már a szállodák vannak.
Itt bementünk a Hiltonba, meg a Marriotba szétnézni. Határozottan mentünk be a bejáraton mindenhol, senki nem szólt hozzánk, így szét tudtunk nézni. A Hilton egy régebbi épület, erről nincs mit írni, viszont a kinti része, az egész jó. Nem túl nagy, látható a google-ban, de elég hangulatos, és ránézésre viszonylag jól lehet sznorizni is. Több helyen lehet bemenni a tengerbe, a homokos parton, meg vagy még két helyen, a sziklák között is, ott van lefelé lépcső.
Mariott. Ez az egyik legdrágább a szigeten. Elég nagy komplexum, viszonylag kicsi parti résszel. Talán ez rontja el egy kicsit, mert egyébként az árának megfelelő színvonalú az, amit mi láttunk belőle.
Itt lette vége az autóbérlésünknek, este 7 óra volt, egy gyors tankolás volt még hátra.
Már csak a sziget keleti oldala maradt. Az észak-keleti sajnos kimaradt, ezt autóval jártuk volna be, de a 2 napba, vagyis úgy is mondhatnám, hogy az 1 hétbe nem fért bele. Ide kellett volna 1 nap külön. A déli részt két részletben néztük meg. Egyszer voltunk egy sznorizással egybekötött vitorlázáson. Ez 50 USD volt fejenként (kb. 5 óra volt). Azért lett ez, mert idő hiányában kellett megoldás. Mindenképpen akartam egy hajós, sznoris programot. Máshogy akartam megoldani, a sznoris fakutatív programot, de ismételten a szokásos problémával találkoztunk. Nem úgy van, mint máshol, hogy az utcán le tudod szervezni, mondjuk a belvárosban. Egyszerűen nem volt rá lehetőség. A szállodában, amit találtunk az elég drága volt. Szóróanyag található volt több helyen a városban, csak jellemzően az a felállás, hogy az árban nem volt benne a szálloda és a kikötő közötti transzfer. Így ha ezt taxival kellett volna megoldani, akkor meg drága lett volna, az előzőleg leírtak miatt. Így nekünk maradt a vitorlás hajó az Insulinda, ami Punda belvárosi részen, van kikötve a vízen. Ez nekünk gyalog 5 perc volt, úgyhogy ezzel voltunk. Úgysem vitorláztam még a Karib- tengeren. J Ital nem volt benne, viszont étel volt egyszer, én nagyon finom volt. Végig hajóztunk a dél-keleti parton egészen Fuik baai-ig. Egész közel a parthoz, így jól végig lehetett nézni mindent. Két állomás volt az első a kötelező sznoris hely, a vontatóhajó roncs a Caracabaai-nél. Ez elvileg a partról is megközelíthető, de nem egyszerű, hajóról jobb. Itt beetettek, sok hal, nagy élmény volt, csak a víz volt elég zavaros. Innen tovább hajózás Santa Barbara mellett. Itt van egy nagyon jó szálloda, ha két hétre jöttünk volna, ez lett volna az egyik állomás, nagyon szép. Sajna ez most kimaradt. Ezután jött Fuikbaai. Itt fürdeni álltunk meg vagy 1,5 órára, lehetett ugrálni a vitorlásról, kb. 4-5 méter magasról, meg sétálni a parton. Ezután vitorlát bontottunk és úgy mentünk vissza, csak nagyon lassú volt, több mint 1 óra, kicsit unalmas volt már.
Egyébként, ahogy láttam a kirándulós cégek két helyen állomásoztak, onnan lehetett menni sznoris programra. Az egyik a Piscadera öbölben, a másik pedig a Sea Aquarium mellett. Az utóbbi könnyen elérhető a kisbuszokkal, Pundáról 1,5 dollárért fejenként.
El is érkeztünk a másik részlethez. Ez a Sea Aquarium és az előtte lévő 2-3 km-es partszakasz. Itt a párom ment a Dolphin Academy, encounter programjára. Fix áras, bárhol lehet foglalni, 89 Usd. Nekem, mint kísérőnek 21 Usd volt a belépő. Nem kevés, ha ezt előre tudom, lehet, hogy inkább én is befizetek. Ide a park Shuttle buszával mentünk. Nem minden nap megy, csak egy héten háromszor, legalábbis a nyugati oldalról (hétfő, csütörtök, szombat), gondolom, a többi napokon a keleti oldalról szedi össze a jelentkezőket. Kétszer közlekedik oda irányban, van egy reggeli és egy délelőtti kör. Vissza is kétszer jön, 11.30-kor, vagy 16.15-kor. Vissza már nem ezzel mentünk, hanem végigmentünk a partszakaszon, aztán már az addigra jól bevált, kisbusszal utaztunk ismét.
Az encounter program: beültettek először egy vetítésre mindenkit, mindenkinek különböző karszalagja volt, aztán sorra hívták ki az embereket karszalag szerint, először a merülőket, aztán az úszókat, aztán a simogatósakat, és a legvégén a „csak” kísérőket. Először azt hittem oda sem engednek, de később mindenki oda mehetett a hozzátartozójához, csak addig nem lehettünk ott, amíg elmondták nekik a kötelezőket.
Maga a delfin részleg azért különleges, mert természetes körülmények vannak, csak mesterségesen vannak leválasztva részek, amik tulajdonképpen a medencék. A park többi része elég gyenge, legalábbis akkor, ha látott már valaki igazán komolyat valamerre a világban. Meg volt a kb. fél órás program. Egyszerre 4-en voltak, először 2 delfinnel, aztán csak 1-el, mert az egyik lelépett. J
Utána fényképet lehetett venni, 1 fotó 15 Usd volt, ha több, akkor olcsóbb, és ha jól emlékszem 3 felett, pendrive-on is adták a képeket, kb. 50 dollárért.
Miután megvolt a program, még beültünk a sea lion műsorra, de azt, az egyetlen nappali eső az 1 hét alatt elmosta. Kb. 15 percig tartott, de nem volt számottevő, viszont utána olyan dög mekeg lett, hogy nem lehetett megmaradni a napon. Egyébként kétszer volt éjszakai eső. De a helyiek elmondása szerint, viszonylag rossz volt ott az idő, legalábbis nekik. J Amúgy mi minden nap teljesen leégtünk, fehér embernek még ez is sok volt. J
Ezután irány a part. Első szálloda a Lions Resort. Határozottan be a recepción, ki a partra. Talán ez a leghangulatosabb rész, szemben a Royal Sea Aquarium Resort-al. Itt van a Henmmingway’s bár, étterem. Itt lehet jókat sznorizni, a sziklákat kell itt is erőltetni.
Tovább sétálva a parton, következik a Mambo Beach. Na, ez eléggé le van pukkanva, de az egyik végén már megy a felújítás, ott már új épületek vannak, ha kész lesz, akkor biztos nagyon jó lesz. Itt is sznoriztunk egyet, a kőgátnál, be kell ide úszni, ez is jó volt.
A Mambo átvált a Cabana beach-be. De észre is lehet venni a különbséget a parton. Ez egyébként a Kontiki Resort előtt található részen van. Egy sznorkel itt is. Egyébként, ahogy olvastam ezek mind fizetősek lennének, de hozzánk nem szólt senki sehol, bár nem foglaltunk el napágyat, fürdeni meg biztos lehet. J A Cabana beachen láttam egy kiírást, a sima napágy 3 Usd volt. De volt dupla ágy, extra kivitelben, az 15 dollár. Közben belógtunk a Kontiki resortba is, nagyon hangulatos, tele minden növényekkel, olyan mintha egy erdőben lenne az ember.
A következő volt a Sunscape Resort, erről azt kell tudni, hogy ez az egyetlen igazi AI szálloda, tehát itt csak az van ellátásnak. Látszott is, mert nagyon sokan voltak benne. Az ára tükrözi a szintjét is. Nyílván nem egy modern épület, de a kinti része teljesen rendben volt, hangulata is volt. Itt van egy kis félkör alakú kő építmény a parton. Ez nagyon könnyen elérhető mindenkinek, és nagyon sok hal volt itt. Szerintem itt sok kaját kaphatnak, engem is majd megettek (30 centis halacskák), pedig csak a fényképezőt babráltam a víz alatt. Ezt érdemes megnézni mindenkinek.
Na, ezzel vége is lett a túrának, leégtünk, éhesek voltunk, úgyhogy irány vissza a szállodába kajálni. Jöhet a kaja rész.
Folyt. köv.
