T100/2013

 

Nnna, hát írtam egy beszámolót, de a klasszik. Elveszett.

Szóval akkor tőszavakban:

T100: edzőverseny, 2 hét múlva Annecy.

Előzmények: sérülés MB Trailen, 10 nap kihagyás, mankózás, sírás-rívás, futócipók kiárusítása. Eutanázia. Oli először letilt, Lúdtalp letilt. Csütörtök tesztfutás. Péntek ismétlés. Tünetmentes. Fürdős kurva effektus. Még péntek este sem tudom indulok-e. Józan ész: nem. Szív: igen. A gyakorlatias: 50-nél meglátod.

Óvatos. lassú kezdés, Mottó: csak semmi erőlködés, csak semmi erőlködés.

Női grupetto, Béla összeszedése, Pcsabán + 5 perc kék sáv leágazás benézés miatt. Elénk kerül a Vérszívó Lánctap :): Andi, Lúdtalp, Gábor.

Szétesik a csapat, de Piliscsévtől lihegnek a hátamban Csobánkáig.:)

Mantra: "jusqu'ici tout va bien, eddig minden rendben, eddig minden rendben".

Kisrigó először: 5:19. Happiness, nem fáj a lábam. Továbbmegyek. Innen minden lépés ajándék. Visszaveszek. Fejben már teljesen Annecy-re készülök.

Apátkúti völgy: Joci szakálla lobog a szélben.

Piros háromszög: lájk.

Hurok: kis flow, csika háta, kis energetikai lapszusz.

Kisrigó másodszor: 7:55.

Dolgozik a grupetto mögöttem.

Bölcső hegy: közelítő bedurran, evés. ivás, masszír.

Csobánka: utolér a grupetto: "adda gélt gyorsan, addddd a géééélt gyorsan!!!!" "Ebbe vizet, ide izót, a pohárba meg kólát" Jujj, de heves.

Kevélyre, köves bércre a lánctalppal. Andi megrántja. Neki célverseny, úgy is megy, le a kalap.

Csúcs-hegy előtti síkon leválok: ne a végén csapjam szét magam, nem komfortos a darálás. Egyedül szeretek utazni.

Célban: 11:12.

 

Maximálisan elégedett vok. Nem harcoltam le magam, tartalékoltam, persze elfáradtam azért no worry. Kis lassulás, de többé-kevésbé sikerült a "pace not race" alapelv.

 

Gratula minden versenyzőnek. Köszönet minden szervezőnek és segítőnek. Nálam a csobánkai sós paradicsom-szalámi kombó a díjnyertes, valamint minden pont teljes személyzetének kedvessége.

 

Ja és az idézet, hogy legyen tanulság is :)

"Azt ismered, hogy egy pasi kiesik az 50. emeletről? Miközben zuhan azt ismételgeti, hogy megnyugtassa magát: „...eddig minden rendben, eddig minden rendben, eddig minden rendben...". Pedig nem a zuhanás az, ami számít. Hanem a földet érés." (Matthieu Kassovitz: La Haine, 1995)